Néhány hasznos tanács
Mint az előző bejegyzésben jeleztem, néhány gyakorlati tanácsot fűzök az eddigi engedelmességi fejezetekhez.
- A vezényszavakat lehetőleg csak egyszer mondjuk ki. Ne szokja meg a kutya, hogy elegendő a harmadik, negyedik vezényszóra engedelmeskednie.
- Döntsük el, hogy pontosan melyik vezényszóra tanítjuk meg a kutyánkat. Ül, leül, leülsz, stb. Egy idő után már mindegyikre hallgatni fog, mert a hanglejtést, a szituációt értelmezi a kutya, de eleinte helyesebb ugyanazt mondani.
- A jutalom falatot folyamatosan ritkítsuk. A dicséret, a visszajelzés ne maradjon el (ez lehet egy pillantás is), de falatot - egyszerű feladatoknál -egyre ritkábban adjunk.
- Ne felejtsük el: a módszer lényege a társítás. Mindig legyünk következetesek!
- Mindig a gazdi győzzön! Ha például "ül" pozícióból elindul a kutyus, akkor mindig ugyanoda ültessük vissza. Ha a jutalom után "elszabadul" a kutya, akkor szedjük ráncba. Tanítás, kiképzés alatt csak utasításra tehet bármit is.
- Nem kell verni a kutyát! A legnagyobb büntetés az anyai megrázás legyen. Fogjuk meg a tarkóján a bőrt - ahogy az anyja tette amikor kicsi volt - picit emeljük fel, hogy elveszítse a stabil helyzetét, nézzünk a szemébe és rázzuk meg. Nem kell durván!
- Éreztessük, hogy ki a domináns! Nézzünk a kutya szemébe.
