A Labrador minden szempontból csodakutya. A fájdalom küszöbe is nagyon magas. És nem arra kell gondolni, hogy begőzöl az agya mint egy pitbullnak és akkor nem érez semmit.
A Labrador egyszerűen csak ritkán jelzi hogy fájdalma van.
Ez persze nagyon kényelmes, mert nem kezd el vonyítani ha vizsgálja az állatorvos, és nem visít fel, amikor megkapja az oltást. De ez néha veszélyes is lehet. Ha későn észlelünk egy panaszt, akkor romlik a gyógyulás esélye. Könnyen így járhatunk az izületi diszpláziával!
Véleményem szerint az ízületi panaszok az egyik legalattomosabb veszély, ami egy Labradorra leselkedik. Egy kialakuló diszplázia ördögi körbe kergeti a kutyánkat. A fájdalomtól nem lesz kedve mozogni, a kevés mozgástól tovább romlik az állapota és még kevesebbet mozog. Ettől elkezd hízni és ez tovább terheli az ízületeit. Fontos ezért, hogy időben cselekedjünk ha baj van.
Azt javaslom, hogy panasztól függetlenül - évente egyszer - kérjük meg az állatorvost, hogy vizsgálja meg a szépséges Labradorunk izületeit is. Ez egy manuális vizsgálat. Az állatorvos tekergeti a Labrador izületeit, és ha a kedvencünk erre picit is rosszul reagál, akkor okunk van aggódni. Ha különösebb reakció nélkül tűri ezt a speciális masszázst, akkor nyugodtan mehetünk haza.
De a fájdalomról más is eszébe jutott Morzsinak. A Labrador valóban nem panaszkodós kutya. Csak a szeretetével, az örömével tolakszik, a fájdalmával, a bánatával nem terheli a Gazdiját. Figyeljünk ezért fokozottan a kutyánkra. Ha a megszokottnál kevesebbet rohangál, kevesebbet eszik, vagy csak kedvetlenebb, kevésbé játékos, akkor kezdjünk el gyanakodni. Ha ez az állapot 2-3 nap múlva is fennáll, akkor feltétlen forduljunk állatorvoshoz!
A Labrador nem fog panaszkodni. Némán várja a Gazdi segítségét.
