A Gazdim hosszan nevetett, amikor elmondtam neki, hogy ma a póráz használatáról fogok írni. Derültségének az volt az oka, hogy az én pórázomat már évek óta nem találjuk.
"Pont te tudsz tanácsot adni a póráz használatról Morzsikám?" (magunk között mindig Morzsikámnak hív) "Te meg sem tudod különböztetni a pórázt a vontató kötéltől."
Na mindegy. Szerintem meg tudom különbözetni. A vontató kötél az, ami a garázs második polcán van, és össze van tekerve, a póráz meg az amit nem találunk. De nem ez a lényeg.
Ma az erdőben sétáltunk. A hegytetőn. Jött szembe két kutyus, (nem labrador!). Volt velük két csajszi is. Gondolom a gazdijuk. A pórázuk másik végén. Az erdőben pórázon vitték a kutyájukat! Agyrém. Gondoltam, hogy meg is kérdezem a kutyákat, hogy miért hoztak pórázt, de a Gazdim megmondta kérdés nélkül.
"Látod Morzsikám (mert magunk között... ja ezt már mondtam) ezek biztosan nem olyan okos kutyák mint te vagy, és nem merik elengedni őket." Már megint igaza lehetett a Gazdimnak!
De a lényeg nem ez. Én szépen leültem, és vártam, hogy elmenjenek mellettünk. A szembejövő gazdik, meg egyre csak rángatták a pórázt, ide oda cibálták szegény cimbiket.
Hát ezt nem szabad! Jegyezzük meg: A pórázzal határozott, erős, ritka, de egyértelmű jelzéseket kell adni. Tilos folyamatosan húzni a kutyát. A rántás mellé egy egyértelmű vezényszót is érdemes kiadni. Leginkább: lábhoz. Mert hogy arra való a póráz, hogy a lábhoz üzemmódot begyakoroljuk.
Ez volt a tanács.