Morzsika e-vakkantásai

Én egy aranyos labrador vagyok és itt olvashatók az e- vakkantásaim. Gazdiknak és gazdi jelölteknek egyaránt szólok. És persze: ez a blog nem jött volna létre, ha nincs a Gazdim. Néha ő is hozzászól.

Morzsika a Facebookon

Legfrissebb vakkantásaim

Repetitio est mater studiorum

2009.11.30. 09:18 - Marketinges

Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni

Több gazdi is panaszkodik, hogy a kutyája idönként "alkalmi süket". "Meg pont akkor nem csinálja meg amit mondok neki, amikor - például - mások előtt szeretnék villantani."

Morzsika szerint:

Gyakran kell gyakorolni, és nem is akárhogyan!

Rendszeresen gyakoroljunk a kutyánkkal, de mindig optimális, ingerszegény körülmények között. Fontos, hogy a kedvencünk csak ránk figyeljen, és hogy határozottan adjuk ki az utasítást. Fontos, hogy pontosan végeztessük el a gyakorlatot, hogy megdicsérjük, megjutalmazzuk a kedvencünket. Csak akkor lépjünk tovább, ha már teljesen magabiztosan mennek a gyakorlatok. Fontos a sikerélmény. Ha nem megy valami - például nem marad egy helyben - akkor mindig ültessük ugyanoda vissza, és ne távolodjunk el a kutyánktól messzire. A nehezebb dolgokat váltogassuk a könnyebbekkel, hogy dícsérhessünk is.

Ha már nagyon magabiztosak vagyunk - a kutya is és a gazdi is - akkor próbáljuk ki "élesben" is. Utcán, más kutya közelében, vagy ha a kutyánk valamiért izgatott. Ekkor az első lépés, hogy ránk figyeljen a kutyánk. Addig - lehetőleg - ne adjunk ki vezényszót, amíg nem figyel ránk. Ez néha nehéz, nem népszerű lépéseket is megkövetel. Néha fizikailag oda kell "rángatni" a drágát, mert nem hagyhatjuk, hogy a füle botját sem mozdítja a gazdájára a kedvencünk. Ha sikerült magunkra irányítanunk, akkor erősítsük meg - például - egy leültetéssel, amiért megdícsérhetjük.

Úgy képzeljük, el mintha egy láthatatlan póráz mindíg összekötne minket a kutyánkkal. Ha ez a láthatatlan póráz elszakad, akkor baj van, mert elvesztettük a kontaktust. Ekkor nem érdemes összevissza kiabálni, meg rohangászni. Határozottan, egyértelműen kell ekkor is cselekedni. Van olyan kutya, amelyiknél ez a láthatatlan póráz, egy bizonyos távolságon túl szakad el. Ebben az esetben ne engedjük, hogy túl menjen ezen a távolságon.

Itt is érvényes: a legjobb módszer a megelőzés.

A bejegyzés trackback címe:

https://labrador.blog.hu/api/trackback/id/tr51562525

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bodzakutya · http://bodzakutya.blog.hu/ 2010.01.08. 16:54:27

de mit lehet tenni, ha ez a láthatatlan póráz elszakadt és a kutya már árkon-bokron túl ugrál a haverjaival? Mert ha határozottan odamegyek és fülön csípem, akkor nem valami pozitív asszociáció alakul ki benne a gazdival kapcsolatban, nem? (Bodza még nincs 5 hónapos)
Köszi a választ

SanDan 2010.01.12. 21:39:22

Akkor bünti van. Pórázt tedd vissza rá, és menjetek el pórázon másfele (esetleg haza). Aztán később menjetek el újra sétálni.

Csocsi0311 2012.02.11. 13:26:01

Kedves Morzsi!
Nekem van egy 11 hónapos Labrador"növendékem", ő Csocsi.

Sajnos csak most nőtt be a fejünk lágya, és miután veszélyes helyzetbe keveredett (nevezetesen majdnem autó elé szaladt) rájöttünk, hogy mindenképp engedelmességre kell tanítanunk. Igen ám, de a "Hozzám" vezényszóra csak akkor hallgat, ha nincs ott más, nincsenek ott más kutyák, stb. Ezzel az a baj, hogy azért nem merjük elengedni ahol lehetne, mert ha előbb veszészre egy másik kutyus, akkor árkon-bokron átszalad, otthagy minket. Ugyanakkor nem akarjuk folyton pórázon tartani, hiszen az neki sem kellemes.
Ehhez kapcsolódik a sétáltatás problémája. Egyfolytában húz. Próbáljuk a "lábhoz" paranccsal, jutalomfalattal, dicsérgetni, stb., de amíg mellettünk hajlandó lépdelni, az kb.3 másodperc- azután, mintha ott sem lennénk, csak törtet előre. Kérdésem, hogy akkor is megtanulja-e majd a lábhoz-parancsot idővel, ha néha azért hagyjuk, hogy szaglásszon, menjen a póráz végén jobbra-balra, ahogy szeretne, vagy innentől minden egyes lépését kontrollálnunk kéne? Hogyan értelmezendő az esetünkben a következetesség?
Mi erről a véleményed?
Válaszodat előre is köszönjük, és Hajrá! - Nagyon jó a blog :-)