Morzsika e-vakkantásai

Én egy aranyos labrador vagyok és itt olvashatók az e- vakkantásaim. Gazdiknak és gazdi jelölteknek egyaránt szólok. És persze: ez a blog nem jött volna létre, ha nincs a Gazdim. Néha ő is hozzászól.

Morzsika a Facebookon

Legfrissebb vakkantásaim

Feltétlen engedelmesség

2011.03.01. 11:24 - Marketinges

Címkék: engedelmesség

Alkalmas-e egy labrador a feltétlen engedelmességre? Hogyan gondolkodjunk a labradorunk engedelmességéről? Mit várhatunk és mit nem várhatunk egy labrador esetében, ha engedelmességről beszélünk?

Egy gyerekneveléssel foglalkozó blog szerint, óvatosan kell közelíteni a gyermekek szófogadásra nevelésekor. Tekintettel, hogy ezt a blogot a Gazdim írja, ezért teljességgel egyetértek vele. De mi a helyzet a kutyák esetében? Különös tekintettel egy olyan szuper kutya esetében mint egy Labrador?

Labrador tudatom teljes birtokában azt állítom, hogy bizony van különbség egy gyermek és egy labrador engedelmessége között!(na ez nem meglepő!)

A kutyák esetében két - egymásnak picit ellentmondó - dolgot gondoljunk végig:

  • Egy labrador addig marad igazi kutya, igazi labrador, amíg az ösztönei megmaradnak. Ha annyira meg akarjuk nevelni a kutyánkat, hogy már az ösztöneinek sem engedelmeskedik, akkor bizonyosan rossz úton járunk. Ha a kutyusunk annyira "fegyelmezett" hogy séta közben nem akar odaszaladni a másik kutyához, akkor valamit elrontottunk. Ekkor már a büntetéstől való félelem, vagy a túlzott megfelelni akarás irányítja a kutyánkat, ami nagy baj. Az más kérdés, hogy amikor a Gazdim rám szól, akkor természetes, hogy a Gazdimhoz futok, és nem a másik kutyához. De ha nem szól nekem, akkor uzsgyi, és szimatolás!
  • Egy labradornak az jelent biztonságot, hogy van egy, azaz EGY valódi GAZDIJA. Ez a tudat, ez az állapot mindennél fontosabb! A Gazdi ad enni, ő gondoskodik rólam, ő megvéd, meggyógyít. Amikor az állatorvos után nem tudtam haza jönni (valami sebet csináltak a hasamon) akkor a Gazdim a karjába vett, és úgy vitt haza. Tudom, hogy mindig számíthatok rá, és ezért BÁRMIT megteszek neki. Ebből következően a Gazdim számíthat a feltétlen engedelmességemre. Ezért a Gazdimnak nem kell kiabálnia velem, én mindig figyelek rá. Elég ha halkan szól, vagy csak rám néz. Én tudom, hogy mit akar. Nem eszem meg a kajámat, amíg ő meg nem engedi, és akkor is engedelmeskedem neki, amikor semmi kedvem nincs hozzá. Tudom, hogy a Gazdim életem végéig velem lesz, és számomra ez a legfontosabb. Ezért számíthat a feltétlen engedelmességemre.

ps: a Gazdim elolvasta a bejegyzésemet, megsimogatott és azt mondta, hogy vigyázz Morzsi, a szakemberek majd nem fognak egyetérteni veled. Oké. Kedves szakemberek! Én csak egy kutya vagyok. Ti gondolhatjátok másként, de én így gondolom.

Hajrá Morzsika Hajrá Labrador

A bejegyzés trackback címe:

https://labrador.blog.hu/api/trackback/id/tr932700819

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Boti68 2012.08.27. 14:49:03

Sziasztok!

Nagyon tetszik a blog!! Sokat olvasom mostanában.

Pár napja (2) a menhelyről hoztunk haza egy 2,5 éves Labrador kant. Az elején meg volt illetődve, de már első nap este jót sétáltunk, sőt úsztunk is a Körösben.

Ahhoz képest elég kezes, hogy két hónapot töltött a menhelyen és új a kapcsolatunk, de még tanítani kell.

Bent az udvaron egyből figyel rám és odajön. Mikor elengedtem a természetben (első nap este) futkározott, szaglászott és nekem kellett utána menni, hogy figyeljen rám, de visszajött.

Pórázon egész szépen sétál, csak néha kell megrántani, hogy "lassabban". Már futottunk is így. Ekkor talán még ügyesebben tart velem.

Nem kölyök kutyánál van-e valami különbség az engedelmességre való tanításban?

Próbálkozhatók már most az elején vagy adjak neki még időt?

Mivel érdemes kezdeni?
Elsősorban a behívás, kaja elfogadás, ültetés, maradás ismerete/megtanulása lenne a legfontosabb.
A tiltásra egyelőre egész jól hallgat.

Sokat fogunk futni, kirándulni, gyalogtúrázni (főleg Erdélyben). Ezekkel a kapcsolatban van-e tapasztalat, tipp, tanács...??

Köszönettel, Boti