A labrador sportkutya, azaz minket azért tenyésztett ki az ember, hogy a vadászatkor segítsük. Speciális tulajdonságunk, hogy mi vízből is kihozzuk a meglőtt vadat, lévén, hogy mi szeretünk úszni. Ma már a labrador kutyusokat ritkán használják erre a célra, de a nagy mozgásigényünk és a Gazdink iránti feltétlen odaadásunk az legendás.
Nevünkkel ellentétben, nem labradorról hanem Újfundlandról származunk (az nem tudom hol van, de jó messze lehet) és sok mindenre használtak már minket. Voltunk szánhúzók is, de ezt a huskyk ügyesebben csinálják. Azután kikötöttünk a halászoknál. Újfundlandon halászhajókon dolgoztunk, de jók vagyunk vakvezetőnek és rendőrségi szimatazonosító kutyának is.
Nagyon megbízható, jól nevelhető, engedelmes, barátságos, sőt családbarát kutyus a labrador. Nem kell tartani rejtett agresszív hajlamoktól sem, tehát kisgyerek mellett is vidáman elvagyunk. Ami előny az lehet hátrány is, a betolakodókat sem nagyon ijesztjük el, de semmi sem tökéletes. Sokat kell velünk foglalkozni, és ezt nagyon megháláljuk.
25-34 kilogramm a súlyunk, 53-61 centiméter a marmagasságunk. (csak tudnám, hogy mi az a mar!) Erősek, sőt izmosak vagyunk, nagyon jól úszunk, és nagyon mókás a farkunk, amit vidrafaroknak is neveznek. Vízálló, sűrű a bundánk, jól tisztul, de a heti kikefélés az jár nekünk. Fürdetni nem nagyon kell minket.
Sokféle színű lehet a bundánk, a sárga, a fekete és a csokibarna a leggyakoribb.
Nagy a mozgás igényünk, nehezen fáradunk el, és játszani is nagyon szeretünk.
Mindent megeszünk. A Gazdim szerint ez baj. De jó is van ebben, mert különleges táplálkozást nem igénylünk, és nagyon jól lehet minket kajával motiválni. Sajnos hízásra hajlamosak vagyunk, ezért ezzel vigyázni kell.
A labrador leggyakoribb betegsége a könyök és csípőizületi diszplázia, - ezért is vigyázni kell a súlyunkra – és néhány szembetegség.
