Köszönjük http://www.kutyapekseg.hu

Ti meg szoktátok ünnepelni a kutyusotok szülinapját?

Egyáltalán, tudjátok, hogy mikor van?

Gyanítom, hogy a válasz - túlnyomó többségében - "nem" lenne. 

Kutyapékség

Egy barátom hívta fel a figyelmemet a Kutyapékségre. Egy üzlet, ami kifejezetten kutyáknak készít finomságokat, például szülinapi tortát.

És nagyon elgondolkodtam. 

Ünnepeljük a kedvencünk szülinapját, vagy ne ünnepeljük?

Nézzük az ellenérveket:

• A kutya nem várja el
• Nem is tudja, hogy mi az amit ünneplünk
• Sok kutyánál nem is tudjuk, hogy mikor született
• Ne adjunk a kutyának édességet

Nézzük a mellette szóló érveket:

• Tényleg nem várja el, de a vele való foglalkozás nagyon boldoggá fogja tenni
• A kutya annyira alkalmazkodó, hogy nem vár el semmit, nem is akarja tudni, hogy miért foglalkozunk vele, egyszerűen csak örül, ha foglalkoznak vele.
• Valóban nem mindig tudjuk a kedvencünk születési időpontját - bár Morzsikánál ezt tudjuk - de ez nem is lényeges. A kutyusunk szülinapját rugalmasan ünnepelhetjük a gazdiknak megfelelő időpontban.
• Édesség? A Kutyapékségben egészséges, tápláló tortát tudunk venni.
• ...és a legfontosabb: A kutyánk szülinapi ünneplése remek családi program. 

Labrador - Jókedv

Közhelyszerű, de egy labrador az egyik legjobb depresszió elleni gyógyszer. Garantálható, hogy a kedvencünk szülinapi ünneplése egy nagyon jó hangulatú, vidám, szeretetteljes esemény lesz. 

Morzsika boldog lesz a Kisgazdi (eredetileg Villányi Viktória, de főfoglalkozásban Morzsika Kisgazdija és testi-lelki jóbarátja) nagyon nagyon boldog lesz, és ez a jókedv mindenkire át fog ragadni.

Kell ennél több?

Mi biztosan megünnepljük Morzsika szülinapját. Indulok is a Kutyapékségbe!

 ps: A szülinapról képes beszámoló is fogunk közölni.  

Most a Gazdi ír.

Én már azt sem értem, hogy honnan tudja Morzsika, ha sétálni megyünk. Éppen ugyanúgy nyitom ki az ajtót, éppen ugyanabban a ruhában vagyok. Nem csinálok semmit sem másképp. De Ő tudja valahonnan, hogy most sétálni megyünk

Egy 11 éves labradortól kicsit meglepő az a kajla ugribugri, az a bakkecskét meghazudtoló viselkedés, amit ilyenkor Morzsika művel. De ez csak a kapuig tart. A kapun kívül vége az ugrálásnak és egy sokkal fontosabb dolog veszi kezdetét.  A szimatolás

Miért olyan izgi egy séta?

Morzsika klasszikus csörtető pózban minden egyes szimatot begyűjt. Van amikor - elég gyakran - visszafordul, és ellenörzi, hogy

"Tényleg ezt éreztem? Itt járt az vizsla a szomszéd utcából?  Nem is tudtam."

"Annak a fekete macskának kölykei lesznek? Remélem nem jönnek be a kertbe."

"Asszem a szomszéd tegnap kocsmában volt és itt könnyített magán."

Szimatolok tehát vagyok 

Morzsika megingathatatlan elszántsággal ellenörzi, gyűjti be és mint tudjuk raktározza a szimatokat. Látszik rajta, hogy ez az igazi hivatása, erre teremtette a Jóisten. Meg persze arra, hogy a Kisgazdi - lásd a fotón - jól meggyömöszölje. 

Labrador- ember

 Séta közben - mikor mosolyogva néztem Morzsi elszánt szimatgyűjtését, elgondolkodtam, hogy mi emberek miért nem tudunk ennyire örülni az apróságoknak?

Nem arra gondolok, hogy mi is szagoljuk meg egymás sliccét. "mi van Lajos, baj van otthon?

Nem. nem erre gondolok. Hanem hogy örüljünk az olyan apróságoknak mint hogy kizökkenhetünk a hétköznapokból. Ha sétálhatunk egyet, ha beszívhatjuk a természet illatát -(nem a szomszéd kocsma utáni produkciójára gondolok. )

Tanítás

Amióta van Morzsika, én nagyon sokat tanultam tőle. A dolgok működéséről, a lélekről, az optimista gondolkodásról, a megbocsátásról, a mindennapok újra kezdésről, és most erről is. Az örömről. 

Ezt el kell mesélnem.

Sajnos nyitva felejtettem a kaput. Azt tudnotok kell, hogy Morzsika nem csak engedelmes, de például sosem megy ki a kapun, amíg engedélyt nem kap rá. Vagy mégis? Ha nincs ott a Gazdi, akkor mégis kimegy?

Egyik este kinéztem az ablakon, és szomorúan tapasztaltam, hogy véletlenül nyitva maradt a kert kapu. Kimentem a kertbe, és még szomorúbban tapasztaltam, hogy Morzsika sehol. Kocsiba vágtam magam és elkezdtem járőrözni a környéken. 10 perc alatt összesen 2 emberrel találkoztam, de sajnos egyikük sem látta Morzsit. Folytattam a keresést, és egyszercsak megláttam Morzsikát, amint a legnagyob nyugalommal, fejét a jellegzetes szimatoló pózban előre hajtva poroszkált. Kipattantam a kocsiból, és rákiáltottam: Morzsi! 

Meglátva engem, a teljes döbbenet látszott az arcán, majd ezerrel elkezdett rohanni hazafele. Utána kiáltottam, hogy jöjjön ide, de nem jött.

Mi történt?

Ilyen nincs. Morzsika mindig enedelmeskedik. De ő csak rohant elfele, a haza irányába.

A következő sarkon elé értem. Lobogó füllel robogott és amikor meglátott, akkor próbált kitérni. De itt nem volt menekvés. Határozottan ráparancsoltam, és beparancsoltam a kocsiba. Nagyon szégyellte magát.

És közben megértettem a lelkét.

A következőképpen gondolkodhatott:

Elmegyek otthonról, egy kicsit kóborolok, kalandozom, majd hazamegyek. A Gazdim semmit nem fog ebből megtudni. De közben virsli került a teába. Feltünt a Gazdi. Erre nem volt Morzsinak B terve. Fejvesztve menekült. Próbálta meg ne történtté tenni a szitut. Szerintem ha előbb ért volna haza, akkor "eljátszotta" volna, hogy meg sem történt az eset. 

A kis okos buksijában elkülönül az a valóság amit velem tölt és az amiről én - szerinte - nem tudok. 

Mindenesetre tanulságos.

Van erre megoldásotok?

Náaltok ez hogy' megy?

1. A labi kölykök vadak

2. A labik nem tűrik a macskákat

3. Nem várják, hogy haza érj

4. A labik nem szeretnek játszani

5. A labik képtelenek kifejezni az érzéseiket

6. Sosem figyelnek rád

7. Család? Felejtsd el!

8. Egyáltalán nem viccesek, és nem együttműködők

9. Mondom, hogy nem viccesek

10. Döntsd el: Vagy kisgyerek, vagy Labi. A kettő együtt soha! 

11. Mindenkit megijesztenek

12. Na és ha megöregszenek… Egy rémálommá válnak

Linda Davis nyomán fordítottam és egy picit átírtam.

• Honnan tudja Morzsika, hogy amikor kilépek az ajtón, akkor sétálni megyünk vagy sem?
• Honnan tudja, hogy nem sétálni megyünk, pedig séta időben megyek ki a kertbe?
• Honnan tudja, hogy sétálni megyünk, pedig nem séta időben megyek ki a kertbe?
• Honnan tudja?

10 napos vendégségen járt nálunk Blondi, egy golden retriever. El kell ismerni, hogy van valami különleges élmény abban, ha az ember 2 kutyával sétál az erdőben, vagy amikor 2 kutya örül neki a hazaérkeztekor. De most nem erről gondoltam szólni.

Talán a bevezetőből már kiderült: most a Gazdi szólal meg. (de Morzsika egyetértésével)

Úgy is kezdhetném, hogy Morzsika kissé elkényeztetett engem. Annyira hozzászoktam Morzsi engedelmességéhez, hogy kissé zavarodott voltam, amikor az először mentünk sétálni a vendég kutyussal. Hozzászoktam, hogy Morzsika első szóra engedelmeskedik, hogy egyet csettintek és Morzsi odajön, hogy rámutatok az autó csomagtartójára és Morzsika beugrik stb. Blondi - vagy ahogy gyakran neveztük: Blonyesz - nem volt ennyire engedelmes. (na jó, persze az is igaz, hogy nem én vagyok a gazdája)

A lényeg azonban az, hogy zavarodottan vettem észre magamon, hogy pont azokat a hibákat követem el, amik elkerülésére ebben a blogban is többször felhívtuk a figyelmet. 

Többször ismételtem el utasítást, nem voltam mindig következetes stb.

És most jön a lényeg. Nem elég, ha a kutyánkkal csak a minden napi rutinok (séta játék, etetés, stb.) alkalmával foglalkozunk. Pontosabban: Érdemes az engedelmességet, a nehezebb feladatokat időnként úgy gyakorolni, hogy mi is és a négylábú kedvencünk is csak erre figyel. Nincs más zavaró körülmény, csak figyelem és gyakorlás van. A mindennapokban biztosan nem tudunk mindig 100%-ig következetesek lenni, ezért szükséges az újbóli, megerősítő jellegű gyakorlás.   

És végezetül egy kép: Morzsikával és Blonyesszel megyünk kirándulni a Remeteszurdokba. Külön külön is és együtt is: NAGYON ÉDESEK!

Hajrá Morzsika, Hajrá Labrador!

Repetitio est mater studiorum - Ismétlés a tudás anyja

Érdekes látni, vagy inkább tapasztalni a kutyánk memóriáját. ahogyan ráismer egy régi helyre, régen látott emberre. Mi emberek másként érzékelünk, és másként működik a memóriánk is. Egy kutya - ebben is - jobban átengedi magát az ösztöneinek. (bár ki tudja? még egy kutyus sem számolt be erről.)

De most nem erről szeretnék írni.

Hanem arról, hogy bármilyen jó memóriája van is a labradorunknak, gyakorolni sosem árt. A következőt javaslom:

• A kulcsfontosságú dolgokat (én ilyennek tartom a "Hozzám" vezényszót) egy-két hetente, ingerszegény környezetben, a tökéletes kivitelezésig ismételjük át.
• Az összetett dolgokat (leül  velem szemben, majd lábhoz) csak akkor gyakoroljuk, ha van lehetőségünk csiszolni. Ne hagyjunk rosszul végezni semmit.
• A technikás, nagy pontosságot igénylő dolgoknál (Morzsinak ilyen a "lábhoz" vezényszó pontos kivitelezése) használjunk újra segédeszközt, (pl. jutalomfalat) ha enélkül nehezen "emlékszik" a kutyusunk.

És gyakoroljunk, gyakoroljunk. A kutyánk élvezni fogja.

Hajrá Morzsika, Hajrá Labrador

Bosszantó és kellemetlen ha a kutyánk felugrál ránk. Piszkos lesz a ruhánk, esetleg el is szakad. Egy olyan okos és tanulékony kutyától mint a labrador ez valóban tűrhetetlen. De leszoktatni erről a rossz szokásáról a kutyusunkat mégsem egyszerű. Mert ez bizony egy ösztönös reakció. És nincs benne semmi rossz szándék. Csak szeretet, játékosság és ösztön.

Megtanítani a kutyánkat ülni és leszoktatni a felugrálásról ég és föld. Az "ül" vezényszó egy egyszerű tanulási folyamat eredménye. A leszoktatás viszont pont annyira nehéz a kutyának mint az embernek megszabadulnia egy rossz szokásától. Rossz szokás, de valamiért ragaszkodunk hozzá.  (bár Mark Twain szerint nem nehéz leszokni a dohányzásról. Neki már vagy százszor sikerült)

A labrador azért ugrál fel, mert neki természetes -lenne- hogy elérje az arcunkat. Éppen ezt teszi a labrador társaival is, csak hozzánk ezért fel kell ugrania. Szóval nem akar ő rosszat, ha például négykézlábra ereszkedünk akkor valószínűleg nem is ugrana fel. 

De ennél azért van jobb javaslatom is!

Talán mondanom sem kell, hogy a leszoktatást a Gazdi önvizsgálatával kell kezdenünk. Volt-e olyan, hogy engedtük a felugrálást? Ha egyszer szabad, akkor mindig szabad.

Hogyan reagálunk ha felugrik a kutyánk? Ha ellökjük, akkor ő ezt játéknak is veheti. 

Mikor ugrál fel? Amikor haza érünk? Akkor a kitörő örömét fejezi ki.

Mit tegyünk?

• Sose nézzük el ha felugrál! Legyen neki egyértelmű, hogy tilos.
• Ne lökjük el, hanem forduljunk el, hogy lecsússzon a lába rólunk.
• Ha hazaérkezéskor ugrál, akkor ne viszonozzuk az örömét. 
• Ha már figyel ránk a kutyánk akkor fogjuk meg a nyakörvét és ültessük le.

Menni fog.

Hajrá Morzsika Hajrá Labrador 

 A Gazdim hosszan nevetett, amikor elmondtam neki, hogy ma a póráz használatáról fogok írni. Derültségének az volt az oka, hogy az én pórázomat már évek óta nem találjuk. 

"Pont te tudsz tanácsot adni a póráz használatról Morzsikám?" (magunk között mindig Morzsikámnak hív) "Te meg sem tudod különböztetni a pórázt a vontató kötéltől."

Na mindegy. Szerintem meg tudom különbözetni. A vontató kötél az, ami a garázs második polcán van, és össze van tekerve, a póráz meg az amit nem találunk. De nem ez a lényeg.

Ma az erdőben sétáltunk. A hegytetőn. Jött szembe két kutyus, (nem labrador!). Volt velük két csajszi is. Gondolom a gazdijuk. A pórázuk másik végén. Az erdőben pórázon vitték a kutyájukat! Agyrém. Gondoltam, hogy meg is kérdezem a kutyákat, hogy miért hoztak pórázt, de a Gazdim megmondta kérdés nélkül. 

"Látod Morzsikám (mert magunk között... ja ezt már mondtam) ezek biztosan nem olyan okos kutyák mint te vagy, és nem merik elengedni őket." Már megint igaza lehetett a Gazdimnak!

De a lényeg nem ez. Én szépen leültem, és vártam, hogy elmenjenek mellettünk. A szembejövő gazdik, meg egyre csak rángatták a pórázt, ide oda cibálták szegény cimbiket.

Hát ezt nem szabad! Jegyezzük meg: A pórázzal határozott, erős, ritka, de egyértelmű jelzéseket kell adni. Tilos folyamatosan húzni a kutyát. A rántás mellé egy egyértelmű vezényszót is érdemes kiadni. Leginkább: lábhoz. Mert hogy arra való a póráz, hogy a lábhoz üzemmódot begyakoroljuk.  

Ez volt a tanács. 

Hajrá Morzsika, Hajrá labrador!

 Közeleg a nyár. Aki külföldre is magával szeretné vinni a labradorját, annak nem árt tudnia, hogy ehhez bizony kutya útlevél szükséges.

Az útlevelet az állatorvos állítja ki, de olyan klassz összefoglaló leírást találtam, hogy a részletekért javaslom elolvasni a következő linket.

http://www.euvonal.hu/index.php?op=mindennapok_utazas&id=23

 Az előző bejegyzésemben arról is írtam, hogy csak egyszer adjunk ki egy vezényszót. De mit tegyünk ha nem engedelmeskedik a kedvencünk? Miért csak egyszer? Mire jó ez az egész? Hát lássuk..

Emlékeztetőképp: azért csak egyszer utasítsuk a kutyánkat, mert különben megszokja, hogy nem kell azonnal engedelmeskedni. Majd szól még a gazdi ha nagyon akar.

Meg persze azt is látni kell, hogy van különbség a vezényszó és a kutyával való dumcsika között. 

A kutyusunk neve, vagy az hogy "gyere", vagy nálunk egy csettintés NEM vezényszó. Ez a dumcsilka. Amikor a Gazdim azt mondja séta közben, hogy "gyere Morzsika" vagy csak csettint a nyelvével, akkor én nagyon figyelek, de ez nem vezényszó. Ez amolyan kapcsolattartás. Szólunk egymáshoz. Tudunk egymásról, figyelünk egymásra. 

Ha azonban a Gazdim azt mondja, hogy "ül", "marad", vagy "hozzám", akkor nincs mese. Azt MEG KELL CSINÁLNOM. Ha nem teszem, (ami persze csak véletlenül lehet) akkor a Gazdim szigorúan szól, hogy MORZSI!, nem szólok még egyszer! És általában  elindul felém. Fenyegetően. Ekkor kifejezetten hiba lenne nem engedelmeskedni. Hiba lenne megvárni amíg a Gazdim odaér hozzám. Inkább nem próbálom ki. 

Hát valahogy így néz ki ez a "csak egyszer utasítsunk"

Hajrá Morzsika Hajrá Labrador

Az egyik esti séta közben találkoztunk egy bullmastiff kutyával. Morzsika előzékenyen leült az út szélére, és ott vártuk, hogy ez a nagy testű és roppant erejű kutya tovább haladjon. A mastiff gazdája azonban szólt, hogy nyugodtan odamehet Morzsi, mert a nagy testben békés szív lakozik. Kicsit kergetőztek a kutyáink. Na jó. A mastiff kergetett, Morzsika menekült. Amikor már láttam, hogy elég volt, akkor vissza csalogattam Morzsit. A nagy tesó azonban belejött a szabad életbe és elkezdett bolyongani. A gazdája felváltva - kb hússzor egymás után - kiabálta a kutyus nevét, és azt hogy hozzám. Az eredmény: teljes kudarc.

Két szabály:

• Egy utasítást csak egyszer adunk ki. Ha többször mondjuk, akkor a kutyánk hozzászokik, hogy ráér engedelmeskedni.
• A hozzám vezényszót csak rendkívüli esetben adjuk ki. Erről már többször írtam.

Ha engedelmes kutyát szeretnénk, akkor ezeket ne felejtsük el.

A Gazdim rendszeresen beszámolt a Facebook oldalamon az utóbbi egy hetem kálváriájáról. Röviden:

1. Lenyeltem egy jelentős méretű rongydarabot. (hiba volt)
2. Elzárult a bélcsatornám.
3. Tegnap megműtöttek
4. Ma hazahozott a Gazdim.
5. Viszonylag jól vagyok.
6. Antibiotikumot és fájdalomcsillapítót kapok.
7. Meg egy gallér van a nyakamon, amit - hát - nem szeretek.

Nem volt éppen olcsó ez a művelet:

1. Laborvizsgálat: 15.000 forint
2. Ultrahang vizsgálat: 5.000 forint
3. Kórházi kezelés: 64.000 forint
4. Gyógyszerek: (eddig) 13.000 forint
5. Speciális kaja: 6.000 forint
6. Infúziók, egyéb vizsgálatok, varratszedés stb: Még nem tudjuk

Tanuljon belőle kutya is, gazdi is.

Ezt a bejegyzést a Gazdim írja. De részletesen megbeszélte velem, és kikérte a véleményemet. Érdemes elolvasni, és elgondolkodni a leírtakon.

A kisfiam - Bálint - a "miért?" korszakát éli. Egy nap több tízszer kérdezi meg, hogy "miért?". Ez lehet néha idegesítő is, de ha belegondolunk, akkor az van mögötte, hogy szeretné megérteni a világot. És ez remek dolog.

Tanácsadóként dolgozom. Az ügyfeleimnek gyakran mondom, hogy próbáljanak a vevőik fejével gondolkodni. Próbálják meg megérteni a vevőik vágyait, motívumait, problémáit, és sokkal sikeresebbek lesznek. Szívesebben vásárolnak tőlük, szívesen ajánlják másoknak is, vissza-visszatérnek, akár magasabb árat is elfogadnak.

Gyerekpszichológiával foglalkozó könyvben olvastam, hogy sokkal könnyebben birkózunk meg a nem alvás, a hiszti, a nyűgösség, a dacosság stb problémájával, ha próbáljuk megtalálni az okokat, ha próbáljuk megérteni a gyerekünket.

Tegyük fel ezt az egyszerű kérdést: Miért teszi ezt?

Vigyázat! Ne fussunk bele egy csapdába!

Miért tesz ilyet?

Mert gyerek.

Mert kutya.

Mert dackorszakos.

Mert elkényeztetted.

Mert hisztis.

Mert a vevőnek semmi sem jó.

Mert bunkó. stb.

Igen. Ilyen válasszal is kiszúrhatjuk a szemünket, de ezzel nem jutunk előre.

Mindennek van oka.

Azért hisztizik, mert másképp nem tudja elmondani amit akar. És lehet, hogy pont azért nem tudja, mert te nem figyelsz oda.

Azért rágta szét a kerti bútort, mert unatkozott, mert te nem foglalkoztál vele, és nem volt más rágni valója.

Azért elégedetlenkedett a vevőd, mert azt hitte - a hülye - hogy ha az van kiírva, hogy minőségi szolgáltatás, akkor pontosan érkezik a szerelő.

Szóval? Keressük az okokat, és értsük meg a kutyánkat!

folytatni fogom a konkrét okok feltárásának lehetőségeivel.

ps:

Morzsikának most folyt le az infúziója. Holnap vagy holnapután - valószínűleg megoperálják.A Facebook oldalon beszámolok az aktuális állapotáról.

Egyszerűen szeretem nézni, ahogy Morzsika eszik. Élmény nézni azt az elszántságot, azt az alaposságot, ahogy elpusztítja az eléje tett elemózsiát. Most a Gazdi ír.

Láthatólag igaza van Maslow-nak, amikor azt mondja, hogy elsődleges szükségletünk az önfenntartás. Ezt Morzsika minden tanulmány nélkül pontosan tudja. Az étel azért van, hogy megegyük. Ami előtte van, azt megeszi. Ha sok, annál jobb. Addig eszik amíg van. Utána alaposan kinyalja a tálat, majd hosszasan körbe szimatolja a terepet, hátha leesett, lecsöppent egy-két falat.

A kisfiam elég rossz evő. Néha biztatom, hogy nézzük együtt Morzsika önfeledt kajálását, hátha ő is kedvet kap a lendületesebb inputhoz. 

Néhány tanács: (labrador tulajdonosoknak)

1. A labrador nagyon hevesen eszik. Mondjuk úgy hogy fal. Emeljük meg a tálját - én egy nagyobbacska virágcserepet fordítottam a tetejére, és arra teszem a tálkát - hogy ne kelljen a földig hajolnia. Így a táplálék könnyebben jut be a gyomrába.
2. Érdemes a száraz tápot vízzel felönteni, mert a száraz kaja hirtelen lenyelése nagyon fullasztó, köhögtető.
3. Séta előtt ne etessük meg a kutyusunkat, mert a teli hassal történő szaladgálás, ugrabugrálás akár végzetes is lehet. 
4. Érdemes jó minőségű tápot adni a kedvencünknek. Tápláló is, tartalmaz mindent amire szüksége van, és megelőzhetünk vele allergiákat, intoleranciákat. Én Eukanuba tápot adtam Morzsinak.
5. Sok állatorvos, kutya tréner foglalkozik táp forgalmazással is, ami általában olcsóbb mint a kutya szupermarket ára.

Hajrá Morzsika, hajrá Labrador

Kell-e kiabálni egy labradorral?

Hadd magyarázzam meg a címet. Van olyan gazdi, aki kizárólag emelt hangon képes beszélni a kutyájával. Minden szava parancsoló, pattogó, kemény, hangos. A Gazdim mesélte, hogy egyszer volt egy barátjánál, aki szinte suttogva adta ki a vezényszavakat. Teljesen lenyűgözte ez a kutya-ember közti viszony. A kutya figyelt és egy halk jelzésre már cselekedett is.

Ennyi az egész? Ezt én is tudom! Azóta én is hallgatok a suttogásra, velem sem kell kiabálni.

De visszatérve a kérdéshez: Kell-e kiabálni egy labradorral?

Nem. Nem kell. Meghallja a halk utasítást is, ha kellő összhang alakult ki közte és a Gazdija között.

Persze erre sok kutyás mondhatja, az ő kutyájának meg kell tanítani, hogy ki az úr a házban, és ezért kemény kézzel kell fogni. Nos hát, lehet. Lehet, hogy egy pitbullal így kell bánni. Nem tudom. Még sosem voltam pitbull. Egy labrador ért a szép szóból is. Érdemes vele jóban lenni. Ő kész rá. 

Hajrá Morzsika Hajrá Labrador

A simogatás, a kutya érintése nagyon fontos, hasznos és - nem utolsósorban - jó dolog. De nem mindegy, hogy hogyan tesszük!

Azzal kezdem, hogy a testi érintés ember-ember, kutya-kutya, és kutya-ember között egyaránt fontos. Eszembe jut egy valamikor látott dokumentum film egy pásztor emberről, aki elmondta, hogy ő bizony nem nyúl a kutyájához. A kutya teszi a dolgát - terel, vigyáz - és kész. Feltételezem, hogy ez a derék magyar paraszt a feleségét és a gyerekeit is csak akkor érinti meg, amikor nagyon muszáj. 

De visszatérve a simogatásra. Simogassuk, dögönyözzük, cirógassuk a kutyánkat. Jót teszünk vele magunknak is.

De hogyan?

Kezdjük a hellyel:

Talán nem köztudott, de a kutyus alapvetően nem szereti ha a fejéhez érnek. Egy labrador bizonyosan nem fog agresszíven reagálni, legfeljebb elrántja, vagy felrántja a fejét, de a fej simi nem jó üzenet számára. A mancs érintését sem szereti. A kézfogás az emberek világában divat. Pacsizni meg lehet tanítani, egy kutyát, de annyira fog vágyni rá, mint mókus az erdőtűzre.

A legjobb hely a labradorunk szépséges oldala. Hátra fele, végig simogatva. Nyugodtan, lassan, csak annyira erősen, hogy érezze az érintésünket.

Alkalmazzuk a simogatás dicséretként is. Ekkor szavakkal is erősítsük meg az elégedettségünket. Alkalmazzuk a simogatást szeretetből is. Morzsinál a szeretet simogatás könnyen átmegy hanyatt fekvésbe, és kéjenckedésbe. De ez jó dolog. Neki is. Nekem is. Szeretetet adunk egymásnak.

Hajrá Morzsika, Hajrá Labrador

ps: már megint a Gazdim írt. Lehet, hogy szólok neki, hogyha ennyi mondandó szorult bele, akkor nyisson egy saját blogot. :)

A kutya (canis lupus familiaris) ragadozó állat. A ragadozók húst esznek. A labrador az kutya. Morzsika labrador. Mi következik ebből?

Most Morzsika gazdája mond el egy történetet.

A nyaralás alatt történt. A Balatonnál béreltünk egy házat, és - természetesen - Morzsika is jött velünk. A kertben több gyümölcsfa volt. A fák alatt lehullott gyümölcsök. Az tűnt fel, hogy a kertben elszaporodtak a kutyagumik. Furcsa volt, hiszen Morzsi a séta közben szokta végezni a dolgát, de gondoltam az új környezet stb. De gyanús volt a dolog.

Összegyűjtöttem a termést, de másnap - tehát egy nap alatt - újra hatalmas mennyiség. Összegyűjtöttem, és az egy napi output közel egy kiló volt. Nem semmi. Gyanítottam, hogy itt valami történt. A széklet elemzést nem részletezem. A lényeg, hogy rájöttem: Morzsika gyümölcsöt eszik! Eszik? Fal. Zabál. Az eredmény?

Legpontosabban kisfiam foglalta össze a történteket, amikor a nagymamájának - az én anyámnak - azt mondta a telefonba, hogy a mi kutyánk akkorát szart mint az égbolt. A hasonlat - bár nem tudom, hogy a három és fél éves kisfiam honnan vette - találó.

De hát a kutyák húsevők, nem? 

... és miért nem a postás ugatja meg a kutyát?

Morzsika bizonytalan területre kalandozik. Úgy vettem észre, hogy sok ember (ha valaki nem tudná, akkor a Morzsi szótár szerint az ember egy Gazdira valamelyest hasonlító lény, aki sokkal kevésbé érdekes mint a Gazdi, de több van belőle) szeretné tudni, hogy miért ugatnak a kutyusok, ha postás közelít. Ha engem kérdeznek, akkor a válaszom: Nem tudom. Én speciel nem ugatok. Szeretem a postás nénit, aki meg szokott simogatni, meg dögönyözni. Miért ugatnék?

De a Gazdim azt mondta, hogy ez nem válasz, nézzek utána. (A Gazdim tanácsadóként dolgozik. Neki mindenre kell választ adnia.)

Ezek után már meg se mertem kérdezni, hogy ő vajon tudja-e, hogy a postás miért nem ugatja meg a labradorokat.

De.....UTÁNANÉZTEM.

Nem megerősített információk szerint, több kutya is azért ugatja meg a derék nagytáskásokat, mert amikor először, idegenként közelítenek, akkor egyszerű terület védelmi okokból adnak ki hangjelzést. (vau-vau). És a dolog működik. Táskás ember el!

Újra jön, újra vau-vau, újra el. Ez jó móka.

Másnap már várják, mikor jön. Győzelem! MINDIG ELMEGY!

Hát ezért.

Ha valakinek más a véleménye, akkor ...

...lehet, hogy neki van igaza. De azért írja meg nekünk.

Hajrá Morzsika Hajrá Labrador!

A harapás a kutya természetes cselekedete. A játék, az üdvözlés, a dominancia, a lét és fajfenntartás, de az agresszivitás kifejezője is.

A Gazdi, vagy egyéb családtag harapdálása azonban nem kívánatos. Bizonyos esetekben pedig szigorúan tilos.

Egy kutyakölyök nem lenne kutyakölyök, ha nem harapdálna. Harapdálja a tesóit, és az anyukáját, de ők ösztönösen, és nagyon hatékonyan erről gyorsan leszoktatják.

Bár a labrador képes a nagyon finom harapásra - egy labrador megtanítható még tojás pakolásra is - ez egy kölyöktől nem elvárható.

Mit tegyünk ha harap?

Azonnal, hangosan, határozottan szóljunk rá! NEM SZABAD! Ha hatástalan az utasítás, akkor fogjuk meg a nyakörvét, nézzünk a szemébe, tartsuk fixen, és érzékeltessük, hogy NEM AZ Ő AKARATA ÉRVÉNYESÜL. Ha ez sem megy, akkor hagyjuk magára. Nem szeret egyedül lenni, ezért ezt rosszul fogja megélni.

Mit ne tegyünk?

Ne üssük, ne rángassuk, ne fogjuk be a száját mert ezt játéknak fogja tekinteni. És ne dumáljunk neki folyamatosan - mint egy-két anyuka a gyerekének - mert "háttérzajnak" fogja tekinteni a hangunkat és nem fog rá figyelni.

A legfontosabb, hogy egyértelmű legyen a helyzet. A Gazdi a főnök, akire hallgatni kell.

A következő alkalommal a szökdösésről vakkantok.

Hajrá Morzsika, Hajrá Labrador

Mire való egy kutya?

Mint már említettem egy párszor, egy Budapest melletti faluban élünk. A népesség vegyes, őslakosok és új betelepülök -  mint mi is - vegyesen. Úgy látom, hogy a kutyáról jelentősen különböző felfogások élnek. Mire is gondolok?

Talán nem kell sokáig magyaráznom - mert ez a blog is fényes bizonyítéka - hogy Morzsika és barátai a kutyát társnak, játszó pajtásnak, hűséges és odaadó - szinte már - családtagnak érzik.

Ezzel szemben a máik felfogást úgy tudnám bemutatni: hogy "csak egy kutya". Egy kutya, akivel nem kell sokat foglalkozni. Akit veréssel lehet tanítani, akinek az a dolga, hogy vigyázzon a házra és kész. Durván kell vele beszélni, jól el kell verni ha rosszat csinál, és sétálni még véletlenül sem kell vinni. Az iskolába járatás úri huncutság, hiszen "csak egy kutya".

Tényleg mire való egy kutya? Mire való egy labrador? Ti mit gondoltok?

Sok gazdi egyáltalán nem használja ezt az egyszerű "eszközt", pedig hasznos, olcsó, hatékony és barátságos. Most a Gazdim ír erről.

A kutyusunk nevelésénél, tanításánál ugrásszerű eredmény növekedést érhetünk el, ha alkalmazzuk, és helyesen alkalmazzuk a jutalom falat módszerét.

A lényeg egyszerű:

• Motiváljuk a kutyánkat jutalom falattal.
• A labrador imád enni.
• Ha jól végezte dolgát, akkor jutalmazzuk egy falattal.
• A jutalom falat mellé, mindig dicsérjünk, simogassunk.

Nézzük a gyakorlatban.

• Hívjuk magunkhoz a kedvencünket. Ez illendő, hogy falat nélkül is menjen, de valahogy el kell kezdeni. A hívás közben emeljük fel a jutalom falatot, hogy kíváncsi legyen a kutyusunk.
• Ültessük le. Ha szépen, nyugodtan leült, akkor adjuk a szájába a falatot. Ne dobjuk, ne ugráltassuk. Nyugodtan ülve kell, hogy megkapja. Vagy tegyük a szájába, vagy a kinyitott tenyerünkből, nyugodtan, finoman vegye ki.
• Ezzel egy időben simogassuk, dögönyözzük, dicsérjük.
• Csak akkor van jutalom, ha pontosan végrehajtotta az utasítást, és nyugodtan, fegyelmezetten fogadja a jutalmat.

Természetesen, bonyolultabb feladatok elvégzését tűzzük ki célként. Fekszik, marad, hozzám, lábhoz, stb. Bátran legyünk kreatívak, de következetesek is. Egy idő után ritkítsuk a jutalmazást, de a dicséret mindig meglegyen! Örömmel fogjuk tapasztalni, hogy a kedvencünk egyre engedelmesebb, és könnyebben kezelhető.

Néha én is kapok jutalom falatot. 

Hajrá Labrador, hajrá Morzsika!

Ezt a nagyon komoly leírást ezen az oldalon találtam. Azért közlöm, hogy minden labrador gazdi tudja, hogy milyen okosakat írnak rólunk - labradorokról - a szakemberek.

De én nem is így nézek ki! De a Gazdim attól még szeret! És ez a lényeg! Morzsika

FCI standard Nr. 122/c (módosítva 1986-ban) / Származási hely: Nagy-Britannia

Általános megjelenés: Erős felépítésű, élénk, rövid ágyékrésszel rendelkezik, széles koponya mély mellkas és jól ívelt bordák, széles és erős ágyék far és hátulsó végtagok.

Jellemzői: Kiegyensúlyozott, nagyon életrevaló, kitűnő orrú, puha szájú, vízimádó kutya, jó alkalmazkodó képességű, rendkívül odaadó kísérő.

Jelleme: Intelligens, figyelmes, készséges kutya, minden vágya, hogy gazdájának örömet szerezzen. Barátságos természetű, az agresszivitás vagy a félénkség legkisebb jele nélkül.

Fej: Széles, jól formált agykoponya kifejezett stoppal a pofa nem lehet húsos. Az arcorri rész közepesen hosszú, erős, nem hegyes. Az orrtükör széles jól képzett orrlyukakkal.

Szem: Közepes nagyságú, intelligenciát, és jóindulatot sugároz, barna vagy mogyorószínű.

Fül: Nem nagy és nem nehéz, szorosan a fejhez simul, magasan és meglehetősen szélesen, hátul tűzöttek.

Fogazat: Erős állcsont-állkapocs és fogak tökéletes, szabályos és teljes ollós harapásban, amelynél a felső metszőfogsor köztes hézag nélkül fedi az alsót és a fogak merőlegesen állnak az állcsont-állkapocsban.

Nyak: Száraz, vastag, erőteljes a megfelelően dőlt lapockába megy át.

Elülső végtag: Hosszú ferde lapocka. A felkar és az alkarcsontok erősek és a könyöktől a talaj felé elölről és oldalról tekintve is egyenesek.

Test: Mély és széles, dongás mellkas jól ívelt bordákkal. Egyenes felsővonal. Széles, rövid és erős ágyékrésszel.

Hátulsó testrész: Jól fejlett a farok felé nem lejtős far, jól szögelt térdizület. Mélyen elhelyezkedő csánkizület, a tehénállás nagyon nagy hiba.

Mancs: Kerek és kompakt; jó csontos alappal, jól fejlett talppárnákkal

Farok: A fajta tipikus ismertetőjele; a tövénél nagyon vastag a hegye felé fokozatosan vékonyodó, középhosszú elálló szőrzet nélküli, de azért mindenütt köröskörül rövid, vastag szőrrel fedett, ezért "hengeres" megjelenésű, úgynevezett "vidra farok". Jókedvűen, de semmi esetre sem a hát vonala fölött hordja.

Mozgás: Szabad, térölelő, amelynél az elülső és a hátulsó végtagok egyenesek és párhuzamosak.

Szőrzet: Tipikus ismertetőjel; rövid vastag nem hullámos, nem zászlós, elég kemény tapintatú, időjárásálló aljszőrzet.

Szín: Egyszínű fekete, sárga, vagy máj- illetve csokoládészínű. A sárga árnyalata lehet bármely világos krémszínűtől a rókavörösig. Egy kis fehér mellfolt megengedett.

Nagyság: Ideális marmagasság: kanoknál 56-57 cm , szukáknál 54-56 cm

Hibák: Minden, a fentiektől való eltérés hibának tekintendő, amely értékelésének az eltérés mértékével pontosan arányban kell lennie.

Leggyakrabban előforduló hibák: durva fej, gyenge stop, világos szemek, könnyű csontozat, hosszú gyenge hát, magas far, meredek szögelések, nem elégséges előmellkas, nyitott mancsok, francia állás, fürtös szőrzet.

Megjegyzés: A kanoknak két, láthatóan normál fejlettségű, a herezacskóban elhelyezkedő herével kell rendelkezniük.