Én egy engedelmes labrador vagyok!
.jpg)
Azt mondta a Gazdim, hogy ő is sokat járt iskolába, nekem is járnom kell. "Morzsi iskolában, mint kiskorában!" Oké főnök - gondoltam, tanulni nem szégyen. Menjünk. A képen éppen iskolában vagyunk. Erről mesélnék. Azért kezdtem ezt a mai vakkantgatást, mert tegnap is voltunk kutyaiskolában - ahova mellesleg nagyon szeretek járni, mert előtte jókat lehet hancúrozni a többiekkel, meg az is jó, hogy a Gazdim annyit foglalkozik velem - de eléggé elszomorít, hogy egyik másik gazdi, milyen durván bánik a kutyájával. Hallottam a Gazdimat, amikor Tamással - a kutyakiképzővel beszélgetett, és ő is azt mondta, hogy semmi értelme sincs verni a kutyákat. Talán nem meglepő, de teljesen egyetértek! Azt hiszem, hogy az én Gazdim rájött, hogy jó szóval sokkal többet lehet elérni egy labradornál. Oké, az sem árt, ha a jó szó mellé egy kis jutalom falatot is kapok, de a lényeg a jó szó. Nem kell rángatni a nyakörvünket, nem kell üvöltözni, meg ütni-verni egy labradort. A labrador jószándékú, szívesen megcsinálja amit a gazdája mond neki. Láttam egyik-másik társamat, hogy teljesen összezavarodott a kiabálástól. Megcsinálta volna amit mondtak neki, de már nem értett semmit. Ha akarja a kutya, ha szeretetből, jókedvből engedelmeskedik, akkor sokkal biztosabban működik a dolog.
Van még egy nagyon fontos dolog a labradornál. A labrador imád enni. Nekem sem lehet annyit adni, hogy elég legyen. Majd fogok vakkantgatni a táplálkozásunkról is, de most azért említem ezt, mert a labrador remekül tanítható jutalom falattal.
A Gazdim nagyon rafinált. Séta közben van hely egy, ahol két nagy kutya lakik. Én általában oda szoktam hozzájuk szaladni, amitől a tesók (inkább unokatesók) nagyon ugatnak. A Gazdim kitalálta, hogy amikor közelítünk a kutyákhoz, akkor magához hív, egy jutifalatot tart a kezében és úgy sétálunk. Akkor én nem tudok mást csinálni, mint megyek a falat után és amikor elhagyjuk a kutyusokat, akkor meg is kapom. Ekkor már nincs kedvem visszaszaladni hozzájuk. Hát valahogy így.
A Gazdi is hozzászól: Morzsika valóban jól nevelt és valóban nem kell megverni, sőt még kiabálni sem kell vele. Én az utasításokat is halkan adom ki. De az is igaz - sajnos - hogy néha "se hall se lát Dömötör" módjára viselkedik. Ha túl messze van már tőlem, és valami nagyon izgalmasat talált, vagy valami kajára lelt a földön, akkor könnyen elfelejti amit tanultunk. Persze a Morzsika még fiatal és csak 2 hónapja jár iskolába, tehát remélem tudunk még fejlődni. De addig is ilyen trükköket alkalmazok.
