Az előző bejegyzésemben arról is írtam, hogy csak egyszer adjunk ki egy vezényszót. De mit tegyünk ha nem engedelmeskedik a kedvencünk? Miért csak egyszer? Mire jó ez az egész? Hát lássuk..
Emlékeztetőképp: azért csak egyszer utasítsuk a kutyánkat, mert különben megszokja, hogy nem kell azonnal engedelmeskedni. Majd szól még a gazdi ha nagyon akar.
Meg persze azt is látni kell, hogy van különbség a vezényszó és a kutyával való dumcsika között.
A kutyusunk neve, vagy az hogy "gyere", vagy nálunk egy csettintés NEM vezényszó. Ez a dumcsilka. Amikor a Gazdim azt mondja séta közben, hogy "gyere Morzsika" vagy csak csettint a nyelvével, akkor én nagyon figyelek, de ez nem vezényszó. Ez amolyan kapcsolattartás. Szólunk egymáshoz. Tudunk egymásról, figyelünk egymásra.
Ha azonban a Gazdim azt mondja, hogy "ül", "marad", vagy "hozzám", akkor nincs mese. Azt MEG KELL CSINÁLNOM. Ha nem teszem, (ami persze csak véletlenül lehet) akkor a Gazdim szigorúan szól, hogy MORZSI!, nem szólok még egyszer! És általában elindul felém. Fenyegetően. Ekkor kifejezetten hiba lenne nem engedelmeskedni. Hiba lenne megvárni amíg a Gazdim odaér hozzám. Inkább nem próbálom ki.
Hát valahogy így néz ki ez a "csak egyszer utasítsunk"