Morzsika az állatorvosnál
A Gazdim nagyon megijedt, mert szombaton alig mentem oda hozzá. Bánatosan feküdtem, és amin a legjobban megdöbbent: hogy nem akartam enni. Nagy duzzogva a kezéből csak megettem a kaját, de csak a Gazdim kedvéért. Nem esett túl jól. Hasmenésem is volt, és nagyon gyenge voltam. Mondta is a Gazdim, hogy pont olyan vagyok mint egy kisgyerek, mert én is hétvégén betegszem meg, amikor nem rendel az orvos. Hát egy labrador tényleg olyan mint egy kisgyerek. Olyan aranyos!
Hétfőn elvitt engem a Gazdim Mártához, az állatorvoshoz. Igazság szerint szeretek a Mártához járni, egyrészt mert én egy nagyon jófej labrador vagyok és mindent szeretek a Gazdimmal csinálni, másrészt meg szeretem a Mártát is, mert kedves hozzám és mindig kapok tőle jutalom falatot. Neki golden retrieverjei vannak, 4 darab. Unokatesók. Még nem láttam őket, csak mondta.
A rendelőben sokáig keresgéltem, és a Gazdim kérdezte is, hogy mit keresek. A lovat kerestem, de nem találtam. Az állatorvosi lovat. Például egy ilyet. Na mindegy.
Márta azt mondta, hogy lázas vagyok, mert bakteriális bélfertőzésem van. Meg hogy bűzős a székletem. (az szerintem máskor is az) Gyakran van ilyen a faluban, megfertőzik egymást a kutyusok. Szerintem én a suliban kaphattam, de ki tudja?
Persze egy labrador könnyen kap ilyen nyavalyát, mert sajnos mi labradorok nagyon szeretjük megenni a szart, és ha nem figyel a Gazdim, akkor én is szoktam ilyet csinálni. Ilyenkor nagyon haragszik a Gazdim, de hát az ösztönök... Persze még mindig jobb a labrador mint például a beagle. A Gazdim nővérének beagle kutyusa van és az folyton a szarban hempereg. A nővére meg idegösszeomlást kap. Lakásban lakik a beagle. Hát az tényleg kemény lehet!
Visszatérve a betegségemre: kaptam gyógyszert, meg diétáznom kellett. Diétás kutyakaját kaptam, meg a Gazdim mamája főzött nekem rízst, meg csirkét. Már picit jobban vagyok.
El is határoztam, hogy hamarosan vakkantgatok a betegségekről.
