Felugrál a kutya
Több kérdést is kaptam, hogy miképp lehet elkerülni, hogy felugráljon a kutyánk?
Talán érdemes azzal kezdeni, hogy a Labrador hihetetlenül tud örülni. Ez nagyon aranyos tulajdonsága, kivételes élménybe részesíti a Gazdiját, azzal a kitörő lelkesedéssel, amit - például - haza érkeztekor produkál. Olyan energia mennyiség önti el ilyenkor a kutyát, amit képtelen magában tartani. Ilyenkor minél több testrészével szeretné érezni a Gazdi jelenlétét. Szívesen szájába veszi a Gazdi kezét, mancsaival átkarolja a lábát, vagy felugrál a Gazdi combjára. Ez olyan élmény, amiről kár lemondania a Gazdinak, de néha mégis kellemetlen, sőt kifejezetten bosszantó is lehet.
Két oldalról közelítem meg a kérdést:
Talán érdemes azzal kezdeni, hogy a Labrador hihetetlenül tud örülni. Ez nagyon aranyos tulajdonsága, kivételes élménybe részesíti a Gazdiját, azzal a kitörő lelkesedéssel, amit - például - haza érkeztekor produkál. Olyan energia mennyiség önti el ilyenkor a kutyát, amit képtelen magában tartani. Ilyenkor minél több testrészével szeretné érezni a Gazdi jelenlétét. Szívesen szájába veszi a Gazdi kezét, mancsaival átkarolja a lábát, vagy felugrál a Gazdi combjára. Ez olyan élmény, amiről kár lemondania a Gazdinak, de néha mégis kellemetlen, sőt kifejezetten bosszantó is lehet.
Két oldalról közelítem meg a kérdést:
- Az egyik módszer, hogy egész egyszerűen leszoktatjuk a kutyát erről a viselkedésről. Én -Morzsika, a magam és a Gazdim nevében is mondom - ezt nem javaslom, de elfogadjuk, hogy van ahol ez a célravezető. Azt tudni kell, hogy azért ugrál fel a Labrador, mert a Gazdi figyelmét akarja ezzel kivívni. Ha ilyenkor várunk egy kicsit, majd rászólunk, akkor a legrosszabbat tesszük. A kutyánkban ez fog rögzülni: ha elég kitartóan ugrálok, akkor előbb utóbb rám figyel a Gazdim. Két lehetőségünk van. Vagy azonnal - de tényleg azonnal, lehetőleg még a szándék észrevételekor, emeljük fel a kezünket, és határozottan szóljunk rá a kutyusunkra. A kézjel is fontos. Vagy a lefele fordított tenyerünk, vagy a mutató ujjunk jelezze, hogy nem szabad! Persze az is igaz, hogy ez a módszer csak engedelmes kutyáknál működik. Ha még nem hallgat ránk a Labrador, akkor ez nem működik. Ebben az esetben ne vegyünk tudomást a kutyáról. Forduljunk el, nézzünk el a feje fölött stb. Így azt fogja érzékelni, hogy nem figyel rá a Gazdija. Ha abbahagyta az ugrálást, akkor guggoljunk le hozzá, és nagyon simogassuk meg.
- A másik lehetőség, hogy van amikor szabad ugrálni, és van amikor nem. Ez bonyolultabb, de hasznosabb. Az én Gazdim például öltönyben jár el dolgozni, ezért reggel - amikor elindul otthonról, akkor nincs ugrálás. Ilyenkor - szerencsére - mindig megsimogat, én meg a hátamra fekszem, és így tűröm a kényeztetést. De ha indulunk sétálni, akkor a Gazdim is játszós ruhába öltözik és akkor szabad ugrálnom is. Ezt úgy tanultam meg, hogy csak akkor ugrálok, ha jelt kapok. Ha a Gazdim a mellére, vagy a combjára mutat, akkor tudom, hogy örül,
ha ráteszem a mancsom. Egyéb esetekben ez tilos. Kifejezettem tilos például, ha a Bálintnak nevezett családtaggal jön ki a házból. Bálintról még nem sokat tudok, de azt már mondta a Gazdim, hogy majd Bálint is sokat fog velem játszani. Ő egyelőre még nagyon pici. De visszatérve az ugrálásra: Mint már jeleztem, én egy jól nevelt Labrador vagyok. Ezért figyelek a Gazdimra, és nagyon hamar megjegyeztem, hogy mikor mit szabad. Ugrálni csak akkor ha engedélyt kapok. De akkor aztán....
