Morzsika e-vakkantásai

Én egy aranyos labrador vagyok és itt olvashatók az e- vakkantásaim. Gazdiknak és gazdi jelölteknek egyaránt szólok. És persze: ez a blog nem jött volna létre, ha nincs a Gazdim. Néha ő is hozzászól.

Morzsika a Facebookon

Témák

Legfrissebb vakkantásaim

Legfrissebb vakkantásaim

Kedvenc oldalaim

Címkék

Címkefelhő

Feedek

XML

Töprengés

2011.06.24. 13:44 - Marketinges

Mire való egy kutya?

Mint már említettem egy párszor, egy Budapest melletti faluban élünk. A népesség vegyes, őslakosok és új betelepülök -  mint mi is - vegyesen. Úgy látom, hogy a kutyáról jelentősen különböző felfogások élnek. Mire is gondolok?

Talán nem kell sokáig magyaráznom - mert ez a blog is fényes bizonyítéka - hogy Morzsika és barátai a kutyát társnak, játszó pajtásnak, hűséges és odaadó - szinte már - családtagnak érzik.

Ezzel szemben a máik felfogást úgy tudnám bemutatni: hogy "csak egy kutya". Egy kutya, akivel nem kell sokat foglalkozni. Akit veréssel lehet tanítani, akinek az a dolga, hogy vigyázzon a házra és kész. Durván kell vele beszélni, jól el kell verni ha rosszat csinál, és sétálni még véletlenül sem kell vinni. Az iskolába járatás úri huncutság, hiszen "csak egy kutya".

Tényleg mire való egy kutya? Mire való egy labrador? Ti mit gondoltok?

 

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

7 komment

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://labrador.blog.hu/api/trackback/id/tr693011337

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sferrari 2011.06.24. 19:59:44

Én pont ezen gondolkoztam el miközben sétáltunk Kirával. Maámához kocsival mentünk és onnan én haza sétáltam Kirával. Mivel három hónapos nem nagyon zárja ki a többi kutyát. Na most a mamától kb 50 méteren keresztül minden házba kutya van ahogy Te írtad a "csak egy kutya" fajtából.kb az a 30-40 kutya együtt ugat vicsorog morog soha nem sétáltatják őket csak ott el vannak az udvaron ha sétáltatott kutyát látnak ugatják vicsorognak. Öregek laknak ott, sőt még furcsén is néznek rám mit zavarom fel a kutyájukat mit sétáltatom én arra. Út közben egy vizslával találkoztunk aki ismerkedve jött a kerítéshez nem támadott látszott rajta hogy szocializálva van na Ő nem csak egy kutya volt. De erre nem is sétáltatom Kjirát mert kitudja egy ilyen kiszabadul megfékezni nem nagyon tudnám szerintem
Válasz erre 

Marketinges · http://labrador.blog.hu 2011.06.25. 09:17:56

Igen, így van sajnos. Én is úgy látom, hogy főleg régen volt ez a felfogás, hogy "veszek az udvarra egy kutyát".
Ami azonban különösen bosszant, hogy a szomszédaink fiatalok, de igen egyszerű gondolkodásúak, és ők is így tartják a kutyájukat. néha leszúrják és ezzel kész is a "kiképzés". Pedig egy kutya nagy élmény, ha foglalkoznak vele.
Válasz erre 

brutus01 2011.07.02. 19:16:14

Mi most voltunk az első utcai sétánkon.Brutál volt :-(
Nem csak azért mert húzott,mert ez megváltozik,hanem a külső körülmények.Mi is egy Budapest melletti városban?( ez falu!)élünk.17 évvel ezelőtt volt az első kölyökkutyánk,de a helyzet ugyanaz volt.Amikor üvöltő kutyasorfal között kell menni,egymás szavát nem értjük,és én félek ,hogy egy kutya mikor tör ki.Na és a kóbor kutyák! Persze volt is kettő! A férjem elkergette őket.Én nem tudtam volna.És ha legközelebb nagyobb kutyával találkozunk?Mint az elsőnél is,egy nyitott kapun kirontott egy kutya,és persze rá a miénkre.A gazda szerencsére kijött akkor,és levette róla. Szerintem ezért nem sétáltatnak az emberek úgymond családi házas környéken kutyát,mint ahogy akkor mi is leszoktunk róla.Most is keresem a lehetőségeket ,hol lehetne nyugodtan sétálni.
Válasz erre 

Sferrari 2011.07.02. 21:07:54

Ilyenkor amikor kutyák ugatnak Te kutyusud hátán is feláll a szőr? Egyébként mondta Noncsi hogy igen is kell ilyen helyen is sétáltatni de vízes módszerrel kizökkenteni hogy ne a kutyákra figyeljen. a kóbor kutyákkal meg nem lehet mit csinálni sajna keress olyan utcát ahol nincs annyi "vérfarkas" :D
Válasz erre 

durstpanni 2011.07.31. 10:52:33

Régi álmom vált valóra, amikor a férjem meglepett egy labrador kislánnyal, Ő Zsömle azaz Zsömi. Most 5 hónapos és reggelenként nagyokat sétálunk Gárdonyban.Nálunk is szinte minden házban van kutya, a nyaralók is hozzák otthonról az ebüket.Sétálni nem sokan viszik őket.Vannak barátságos és kevésbé barátságos kutyák a környéken, az én kutyám általában barátságosan közelit mindegyikhez, ha nem talál szívélyes fogadtatásra hozzásimul a lábamhoz, és ekkor érzem, hogy mennyire igaza volt a Kisherceg rókájának....
Felelősséggel tartozom a kutyámért, Ő pedig feltétlen szeretetéről biztosít minden nap...
Válasz erre 

Marketinges · http://labrador.blog.hu 2011.07.31. 10:57:35

@durstpanni:
Kedves Panni!

Köszönöm a szép kommentet. Kérlek, ha van lehetőséged, akkor ezt a szép gondolatot tedd fel, Morzsika Facebook oldalára is. Ha erre nincs lehetőséged, akkor engedd meg, hogy én bemásoljam oda.

Köszönettel.

Balázs
(Morzsi gazdi)
Válasz erre 

cilke · http://szalaycili.com/ 2011.10.21. 13:05:50

labradorom (eddig még) sosem volt
vizslám igen
most meg macsom, kettő
a kérdést, hogy "mire való?" nem nagyon értem
na, nem úgy, mert felfogom a szavak értelmét, jelentését... inkább átvitten gondolom
szerintem... mindegy, hogy labrador, vizsla, macska, vagy nyuszi... (és nyilván, sokan nem értenek egyet velem, de nem baj, vállalom)
kutya, macska... nyúl, kecske... kinek mi...
állat nélkül lenni, élni, úgy, hogy IGAZÁN VELEM van, él, létezik... nem lehet, az csak fél élet
leginkább a posztoló ezen mondatával értek egyet
"a kutyát társnak, játszó pajtásnak, hűséges és odaadó - szinte már - családtagnak érzik"... kivéve belőle a "szinte már" szavakat
nekem ugyanis AZ
családtag
aki Vízöntő, legjobban ő tudja, mire gondolok... ;)
Válasz erre 


süti beállítások módosítása