Kapott a Morzsika egy kérdést egy kutyusról, amelyik jó úton jár az engedelmesség rögös útján, de ha kinyílik a kapu, akkor mindig elszalad.

Két javaslatom van:
A "hozzám" vezényszót nagyon meg kell tanítani a kutyusnak. Ez más mint a "gyere". Le kell ültetni, ha még nem tud maradni, akkor valakinek fognia kell és határozott "hozzám" vezényszóval hívni. Ha odajön - miért ne jönne - akkor jutalomfalat és dicséret. Nagyon következetesnek kell lenni. Az én Gazdim csak akkor hív így, ha nagyon fontos, hogy azonnal odarobogjak. Le kell előtte ülnöm - pont előtte - és általában kapok jutifalatot is. (nem mindig, de gyakran) Ezzel el lehet érni, hogy ha elindul a kutyus, akkor azonnal vissza lehessen hívni.
A másik: ha nyílik a kapu akkor valaki családtag terelje el a figyelmét, lehetőleg jutifalattal stb, de úgy, hogy lássa a kapu nyílást, de a másik inger erősebb legyen. Egy idő után tudomásul veszi, hogy jobb ha bent marad.
Sokkal nehezebb lenne a helyzet ha akkor menne el, amikor senki nem látja. (nincsenek otthon) Arról nagyon-nagyon nehéz leszoktatni.

15 év és 29 napig volt minden pillanatban hűséges társam drága Tóbiásom, pedig epilepsziás volt 2 éves korától. Pedigrével rendelkezett, de nem tenyésztésre szántuk, "csak" családtagnak. Nagyon hiányzik :-(