Még a labrador tulajdonosok is átélik azt a frusztráló élményt, hogy a kutyájuk újra és újra elköveti ugyanazt a hibát. Az ösztön vezérelte cselekedetekről nagyon nehéz leszokatni egy állatot ( még embert is!). Különösen ha nincs közelben a Gazdi.
Gyakran kapok például olyan megkeresést, hogy nem sikerül szobatisztaságra nevelni, az amúgy jól nevelt, engedelmes kutyust, vagy nem sikerül leszoktatni valami idegesítő szokásáról a család kedvencét. Hát igen. A labrador is kutya. Az évezredek alatt kialakult ösztönei (jelölés, ugatás, dominancia, agresszió, rágcsálás, terület harc, szaglászás) hozzá tartoznak a genetikailag rögzült tulajdonság készletéhez. Ezek az ösztönök éppen úgy sajátjai a kedvencünknek, mint a hűség, a szeretet, a Gazdi iránti lelkesedés. Nagy bajban lennének a kutya tulajdonosok, ha a kutyájuk leszokna a terület védelemről, pedig nagyon idegesítő tud lenni, amikor hajnalban ugat a kutyánk, mert elment valaki a ház előtt. (bár a labradorok nem tartoznak a kerítés előtt tomboló fajtákhoz)
Éppen ezért a kellemetlen, az idegesítő, az esetenként bajt okozó szokásokról sem helyes úgy gondolkodnunk, hogy "ez a hülye kutya már megint...." hanem tudomásul kell vennünk, hogy egy labrador is ösztön lény, és ha drasztikusan leszoktatjuk például a rágcsálásról, akkor egy olyan valamitől fosztjuk meg, ami nélkül nem is igazi egy kutya.
Mit tegyünk tehát?
A legjobb megoldás a MEGELŐZÉS.
Akkor járunk el a leghelyesebben - mind a Gazdi, mind a labrador szempontjából - ha a nem kívánt eseményt megelőzzük. Vannak egyszerűbb és nehezebb problémák. Egyszerű megelőzni a káros rágcsálást, ha nem hagyunk elől olyan dolgot, amit nem kéne megrágcsálnia a kutyánknak. Egyszerű megelőzni az elcsavargást, ha erős kerítést készítünk. Egyszerű megelőzni, hogy a másik kutyához séta közben odarohanjon a kedvencünk, ha időben behívjuk a kutyánkat, és magunk mellett tartjuk. Az én Gazdim, ha látja, hogy jön szemben egy másik kutya, akkor magához hív, és a lába mellett kell menjek. Láttam már olyat is, hogy egyes Gazdik ilyenkor pórázra kötik a kutyájukat. Ezt az én Gazdim nem szokta alkalmazni, mert sosem hoz magával pórázt. De éppen ezért időben magához hív, és ilyenkor gyakoroljuk a "lábhoz" vezényszót. Azt mondja a Gazdim, hogy néha alkalmi süket vagyok, de Eszternek (az állatorvosnak, akit nagyon szeretek) még sosem mutatta meg a füleimet.
Persze néha nehéz dolog a megelőzés, mert nem mindig vagyunk a kutyánk mellett. (ami nagyon helytelen!) Ilyenkor sajnos rá kell szánni az időt, és meg kell figyelnünk, hogy mikor "bűnözik" a kutyánk. A széklet ürítésnek például vannak jellegzetes előjelei. Ha azt látjuk például, hogy éppen a homokozóba készül üríteni a kedvencünk, akkor gyorsan tereljük a számára kijelölt helyre, és várjuk meg, amíg elvégzi a dolgát. Ekkor nagyon dícsérjük meg.
Ezzel a módszerrel, még az sem lehetetlen, hogy tartósan "átszoktatjuk" a kutyánkat a "helyes" viselkedésre, de ne feledjük: türelem, türelem, türelem!
Hajrá Morzsika, hajrá Labrador!
