A Gazdim azt szokta mondani, hogy sok ember csak beszél, de nem mond semmit. Nem csoda ezekután, ha a labradorjához is csak össze vissza beszél. Szegény kutya pedig szépen megszokja, hogy nem kel mindig figyelni a gazdira, majd kiabál, ha tényleg akar valamit. De ez persze csak kutyalogika - gondolhatnánk - a rádióban és a TV-ben is annyi badarságot beszélnek, azután mégis sztároknak, meg celebeknek nevezik őket.
De térjünk vissza a vezényszavakhoz, Morzsika amúgy sem szakértő média ügyekben.
Nagyon fontos, hogy vezényszót határozottan, egyértelműen és következetesen adjunk ki. Ne zavarjuk meg a szegény labrador fejeket, hogy össze-vissza mondunk minden utasítást. Ha azt akarjuk, hogy helyben maradjon, akkor ne mondjuk, hogy marad, ül, vár, vigyázz stb. (ülfeksziktámadokos) Azt a vezényszót használjuk, amit megtanítottunk a kutyánknak, de azt azután következetesen vasaljuk is be.
A következő lépéseket kövessünk egy utasítás kiadásakor:
- Határozott, egyértelmű vezényszó. Nem kell feltétlen hangosan, Morzsika például a suttogást is figyeli, de fontos, hogy a kutya meghallja.
- Tartassuk be az utasítást. Ha például marad" volt a vezényszó, akkor addig ne fogadjuk el a helyzetet amíg ott nem marad a kutya, ahol eredetileg kellett volna maradnia.
- Dícsérjük meg a kedvencünket. Ez a társítás miatt is és a jó viszony miatt is fontos.
- Oldjuk fel a helyzetet. Morzsika például a"lábhoz" sétából a "mehetsz" vezényszó után önállóskodhat újra.