Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni

Több gazdi is panaszkodik, hogy a kutyája idönként "alkalmi süket". "Meg pont akkor nem csinálja meg amit mondok neki, amikor - például - mások előtt szeretnék villantani."

Morzsika szerint:

Gyakran kell gyakorolni, és nem is akárhogyan!

Rendszeresen gyakoroljunk a kutyánkkal, de mindig optimális, ingerszegény körülmények között. Fontos, hogy a kedvencünk csak ránk figyeljen, és hogy határozottan adjuk ki az utasítást. Fontos, hogy pontosan végeztessük el a gyakorlatot, hogy megdicsérjük, megjutalmazzuk a kedvencünket. Csak akkor lépjünk tovább, ha már teljesen magabiztosan mennek a gyakorlatok. Fontos a sikerélmény. Ha nem megy valami - például nem marad egy helyben - akkor mindig ültessük ugyanoda vissza, és ne távolodjunk el a kutyánktól messzire. A nehezebb dolgokat váltogassuk a könnyebbekkel, hogy dícsérhessünk is.

Ha már nagyon magabiztosak vagyunk - a kutya is és a gazdi is - akkor próbáljuk ki "élesben" is. Utcán, más kutya közelében, vagy ha a kutyánk valamiért izgatott. Ekkor az első lépés, hogy ránk figyeljen a kutyánk. Addig - lehetőleg - ne adjunk ki vezényszót, amíg nem figyel ránk. Ez néha nehéz, nem népszerű lépéseket is megkövetel. Néha fizikailag oda kell "rángatni" a drágát, mert nem hagyhatjuk, hogy a füle botját sem mozdítja a gazdájára a kedvencünk. Ha sikerült magunkra irányítanunk, akkor erősítsük meg - például - egy leültetéssel, amiért megdícsérhetjük.

Úgy képzeljük, el mintha egy láthatatlan póráz mindíg összekötne minket a kutyánkkal. Ha ez a láthatatlan póráz elszakad, akkor baj van, mert elvesztettük a kontaktust. Ekkor nem érdemes összevissza kiabálni, meg rohangászni. Határozottan, egyértelműen kell ekkor is cselekedni. Van olyan kutya, amelyiknél ez a láthatatlan póráz, egy bizonyos távolságon túl szakad el. Ebben az esetben ne engedjük, hogy túl menjen ezen a távolságon.

Itt is érvényes: a legjobb módszer a megelőzés.