Köszi Morzsi, hogy leírtad a tapasztalaidat a műtéteddel kapcsolatosan. Szerintem is a kultúrált kutyatartás alapja -amennyiben nem szeretnénk később almot- az ivartalanítás (még ha te ezt nem is nagyon érted, később a javadra válik!).
Sajnos a napokban két másik szuka kutyussal is találkoztam, egyik folyamatosan álterhes, a másiknak pedig emlődaganata van -jelzem mindkettő ivaros-.Így sajnos időn túl,de náluk is megért ez a műtét.Megelőzhető lett volna vele a betegség.
Ha nem veszed most már zaklatásnak, lennének még további kérdéseim: mennyi időt töltöttél benn a házban? Gallért nem kaptál? A háló meddig volt rajtad? Mikor úszhattál, futhattál a műtét után először? Nem csináltál semmit a sebeddel? Az eledeleden nem kellett változtatni semmit, míg lábadoztál?
Bocsi a sok kérdést, de lassan vége az 1. tüzelésemnek, és azt mondta a gazdi, hogy utána megyünk a doktor bácsihoz.

Más:
Képzeljétek el, azon az útvonalon, ahol a gazdijaimmal szoktunk naponta sétálni -Gyulán az Élővíz-csatorna partján,tehát pancsolni minden nap tudok!- megismerkedtem egy fekete labival, Dollyval és most már rendszeresnek mondható a közös játékunk.Dollyt a házból kiengedi a gazdija -gondolom az ablakból látja,hogy ott ácsingózok a kerítés előtt Dollyra várva, és akkorát rohanunk ezzel a szurkos kinézetű kutyival, hogy csak na!Fura mert ugyanúgy néz ki mint én.Ugyanúgy rohan bele a vízbe, mint én, ugyanolyan sebességgel fut -tetszik is, hogy utolérem,pedig még fiatalka vagyok- és mindig játszik velem. A gazdim azt mondta ez azért van,mert ugyanolyan fajták vagyunk, akármit is jelent ez...
És a legjobb dolog csak ezután történt: Dolly gazdija azt mondta,hogy nyugodtan jöhetek albérletbe Dollyhoz, ha esetleg a gazdijaimnak olyan helyre kell mennie több napra, ahova vmiért engem nem vihetnek (van olyan hely???).
Hát hiába, mi kutyák, kutyások ugyebár összetartunk!

Hajrá Labradorok!!! :D

@Timka és Bella:

Kedves Timka!

Annyira jó lenne ha ezeket a történeteket, történéseket elmondanád a Facebook-on (is)

Morzsi

Szia Morzsika és Gazdija!

Kicsit megkésve, de végül túlestem az ivartalanításon, akármit is jelentsen (petefészkek+méh eltáv. - a Gazdi).
Pénteki verőfényes délelőttön vittek az embereim arra a helyre, ahol sok félős kutyaszagot szoktam érezni,de nem értem miért, engem ott még nem bántottak. Most se izgattam magam, lefeküdtem a padlóra és várakoztam. Jött egy magas fehér ruhás ember, aki azt mondta, hogy akkor most elbódulunk kicsit, jó? És a hátsó lábamba szúrt egy tűt. Kb. 10 perc múlva a dokibá szavaival élve lambadázni kezdtem, végül totál kicsúszott a lábam alól a talaj. Akkor bevittek egy hideg asztalra és onnantól filmszakadás. A következő élményem, hogy pár óra múlva jön értem Gazdi! Csóváltam a farkam, elé is mentem,de elég kóka voltam. Hányingerem volt és ráadásnak még vmi ragacsos izé is volt a hasamon, amin nem volt szőr!! Hova tűnt???? Gazdi sokáig beszélt a nagyemberrel, zöldhasút, meg pár zacskó valamit váltottak, aztán mehettünk. Kinn aztán kétszer is hánytam, a kocsiba nem igazán akaródzott beszállni, mert ott általában amúgy is rosszul vagyok. Na hazaértünk. Megörültem az ismerős szagoknak, a kennelemnek. Jártam-keltem, feküdni nem esett jól, füvet ettem, még kétszer hánytam.
Végül a gazdi azt mondta este, hogy na jól van Bella, kivételt teszünk és az előszobában alhatsz. Ebből a kivételből még 2 alkalom lett, múlt éjszaka pedig megint a házamban aludtam a kennelben, amit egyáltalán nem vettem zokon.
Gazdi három napig adott vmi tablettát (belerejtette virslibe,de nem tudott átverni-azért megettem), ami után nem sokkal egyáltalán nem fájt a sebem. Aztán jött még egy falat mindig, valami másik tablettával,amit nem tudom miért kellett enni (antibiotikum-a Gazdi). A tapaszt két napig erőltette Gazdi, mert a nagyember azt mondta neki,hogy addig fenn kéne,hogy legyen. A 2. nap végét alig bírtam kivárni, izé nem is tudtam kivárni, mire Gazdi jött hogy leszedi, én már leoperáltam magamról,de nem kaptam ki érte. Valőszínűleg azért, mert Gazdiék mindenhol a tapaszt keresték... nem találták... szerintük tuti megettem. ezt az információt sem megerősíteni,sem cáfolni nem tudom :)
Másnap már egyébként sokkal jobban éreztem magam, hoztam gazdinak a lasztimat, meg elloptam a lábtörlőt,mert akkor mindig elkezdenek játszani velem :)
Gazdi azóta is minden nap hazajön délben a munkából, hogy megnézze nem bántom-e a varrataimat,de nem esik jól húzgálni, meg a Gazdi mikor meglátta, hogy bántom, rámszólt, hogy nem szabad, úgyhogy inkább nem piszkálom.
A nagyemberrel való találkozás óta úszni nem vittek, vajon van összefüggés?? Pedig még olyan szép idő van, szívesen mennék, de Gazdi csak "kiskörre" visz el, azt mondja nem akar fárasztani,de ÉN TELE VAGYOK ENERGIÁVAL!!!
No nem baj, vmi varratszedést emlegetnek Gazdiék, hogy azután megint mehetek úszni a Körösbe, talán Dolly, a fekete labi barátnőm is csatlakozik hozzám! Kivárom.
Jól vagyok! :)