A labrador sajnos hajlamos a szürkehályogra és a PRA-nak nevezett progresszív retinasorvadásra. Ezek örökletes gondok, tehát a megfelelő kiválasztás itt is a legfontosabb. Sajnos mind a két betegség a látás fokozatos elvesztéséhez vezet.
A jó hír, hogy a kutya látás nélkül is képes teljes életet élni, de fokozottan a gazdijára lesz utalva. Segítsük őt azzal, hogy nem rendezzük át a környezetét, mert a labrador nagyon sok mindent emlékezetből tesz. Ha mégis át kell rendeznünk, akkor vezessük körben – például ha lakásban tartjuk – az új helyen levő bútorok között, hogy megtanulja az új igazodási pontokat. Séta közben lehetőleg legyen pórázon és figyeljünk rá, hogy ne menjen neki oszlopnak, és segítsük lépcsőn, járdaszegélynél.
Ne gondoljuk, hogy nem fog érdeklődni a világ dolgai iránt, ezután is igényeli a sétát, a szimatokat az élményeket.
Előfordulhat szaruhártya sérülés is, akár a bozótosban való elvétett csörtetéstől, akár egy macskával való csatától. (Bár a labrador nem egy vérmes fajta, én a Gazdim kedvéért meg szoktam kergetni a macskákat. De a macskák mindig gyorsabbak!) Ilyen sérülés esetén csukva tartjuk a szemünket és erősen könnyezünk. Fel kell keresni Mártát (állatorvos) mert elfertőződhet az ilyen sérülés.
Bár betegségekről volt szó, de azért:
Hajrá Morzsika
Hajrá Labradorok!
Gazdi megjegyzése: Tényleg azt látom, hogy csak nekem akar bizonyítani a Morzsi, amikor kerget egy macskát. Én nagyon szeretem a cicákat, és csak azért nem szólok rá, mert látom, hogy a macska sokkal gyorsabb, tehát semmi esélye, hogy egyszer is utolérje a Morzsika.
