Ha valaki végre meghozza élete legjobb döntését - nevezetesen, hogy egy Labrador kutyust választ barátjának, akkor azon is érdemes elgondolkodnia, hogy kölyök vagy felnőtt korú legyen az új társa. Szólnak érvek mind a két döntés mellett
A kölyökről:
Nincs aranyosabb mint egy kölyök Labrador! Szép, kedves, játékos, finom a szőre. Nehéz egy ilyen szívtiprónak ellenállni. Rajtunk múlik, hogy jó felnőtt legyen belőle, hiszen tiszta lapnak tekinthető a lelke. Ennek a tiszta lapnak persze hátránya is van: szinte mindent nekünk kell majd neki megtanítani. A szobatisztaságtól, a bútorok, vagy a kert épségének a megőrzésén át az alapvető engedelmességi tudnivalókig. Ez természetesen csodálatos tud lenni, hiszen a Labrador nagyon tanulékony, jóindulatú kutya. Aki foglalkozik vele, azt feltétel nélkül gazdájának tekinti, tehát hihetetlen szoros és bensőséges viszony tud kialakulni a nevelés, a tanítás során. De ez a folyamat roppant időigényes. Egyrészt azért mert sok mindent kell megtanítani, a kis Labradornak és sok mindenre kell rászoktatni, és még több mindenről kell leszoktatni a kiskölyköt. Másrészt pedig, mert hihetetlenül igényli is a foglalkozást. Gondoljunk csak bele: születése óta együtt volt az anyjával, az alomtestvéreivel. Megszokott egy környezetet. Most ez mind megváltozott. Ezt a nagy traumát a Labrador úgy próbálja feldolgozni, hogy keres új társat, új anyát, aki megvédi, gondozza, bátorítja. Ha nem talál ilyet, akkor nagyon elkeseredik. Az egyik probléma – ha nem foglalkozunk vele – hogy pótcselekvésekkel (rágással, kártékonykodással) üti el az időt. A másik probléma, hogy elszalasztjuk belevésni azt az információt, hogy „én vagyok a gazdád, rám figyelj, bennem bízz”. Természetesen a kártékonykodásról le lehet szoktatni a kutyát, és a kötődés is ki fog alakulni a kölyökben, csak sokkal hatékonyabb, ha ezt rögtön az elején érjük el.
A kölyök hazahozatalára a legalkalmasabb a hét-nyolc hetes kor. Ekkor félúton jár az úgynevezett korai szocializációs időszakán. Hamarabb nem szabad elszakítani, mert még szüksége van a családjára, tovább várni pedig felesleges. Az a legjobb, ha szabadságon tudunk lenni a kölyök megérkezésekor, mert megéri néhány hetet rászánni a beilleszkedésre és a tanítgatásra. Nagyon meg fogja hálálni a törődést. A kölyök labrador kiválasztásáról már írtam, most még arra hívom fel a figyelmet, hogy akkor járunk el a legkörültekintőbben, ha előre gondolkodunk és még a szülés előtt, vagy szülés utáni egy-két hétben kiválasztjuk az almot, ahonnan az új családtag érkezni fog. Így van lehetőségünk megismerni a szülőket (az anyát biztosan), nyugodtan választhatunk az alomból, három hetes kortól látogathatjuk a kicsit, ismerkedhetünk egymással. Ez nagyban megkönnyíti a mindkettőnk számára az új közös életet.
Aki biztos a dolgában, esetleg versenyezni is akar, az válasszon kan kutyát. Kezdőknek, a nyugalmat jobban preferálóknak szuka kutyát ajánlok.