• Elcsatangol
• Kiszalad a kapun
• Séta közben elkolbászol
• Nem akar bejönni a kertbe

Hajrá Morzsika! Hajrá Labrador!

Mint már korábban is említetten, jó minőségű, a kutya életkorának, adottságainak megfelelő tápot adjunk a kedvencünknek. Ez kölykök esetében fokozottan igaz. Fogadjuk el: egy kölyök Labrador olyan, mint egy kisgyerek, annyi különbséggel, hogy sokkal gyorsabban fejlődik. Ha házi koszttal etetjük, akkor az is lehet, hogy még gyorsabban fejlődik, aminek a Gazdi persze nagyon örül. Sajnos azonban ez a gyarapodás nem harmonikus, a csontok állaga nem tart lépést a fejlődéssel, és könnyen csípőizületi diszpláziához vagy más rendellenességhez vezethet.

Hat alapvető tápanyagra van szükségünk: Víz, fehérje, szénhidrát, zsír, ásványi anyag, vitamin. Tartalmazza ezeket a házi koszt?

Ma már sokféle, és kiváló minőségű tápokat árusítanak, kifejezetten kölykök számára is. Higgyük el, megéri ezeket megvenni.

6 hónapos korig napi 3-4 alkalommal adjunk enni, 6-16 hónap között pedig napi kétszer. Hat hónapos korig, ha száraz tápot adunk, akkor áztassuk meleg vízbe, mert a kiskutya fogai még gyengék, de később helyes ha sokat rág a kutyus. A kölyökkutya táplálék igénye hatalmas, de a gyomra parányi, ezért meg kell oldani a gyakori etetést. (én mondtam, hogy van előnye felnőtt kutyával kezdeni) Friss víz mindig legyen előtte, tejet ne adjunk, mert annak hasmenés lesz a következménye. Fokozatosan szoktassuk kemény rágni valóhoz. Egy kölyök – a tű fogaival – amúgy is imád rágni. A csirkecsonttal vigyázzunk, mert az szilánkosan törik és végzetes következménnyel is járhat.

Vigyázzunk a kölyökkori elhízással. A Labrador folyton képes enni, egy kölyök meg még annál is többször. A Labrador közepesen nagyméretű kutya, diszplázia hajlammal, így inkább egy picit sovány legyen kutyus, mint gömböc.

Ha esetleg van más vérvonal is a kutyusunkban (nem ismert az apuka) és nem tudjuk, hogy mekkorára fog nőni a drága, akkor 4 hónaposan mérjük meg. Általában akkor érik el a súlyuk felét. Ha nehezebb mint 15 kiló, akkor gyanakodjunk, hogy szép nagy kutyusunk lesz.

Hajrá Morzsika Hajrá Labradorok!

Előre is elnézést kérek! Én – Morzsi – 1 év és három hónaposan kerültem a Gazdimhoz. Tehát már szinte felnőtt voltam, amikor megtaláltam a végleges otthonomat. Nem kölyökként tehát, és mégis annyira szeretjük egymást a Gazdimmal, hogy nem is lehetne ennél jobb! Ebből adódóan én kissé elfogult vagyok, és azt mondom, bátran lehet felnőtt kutyával kezdeni egy gazdinak a kutyás pályafutását. Labrador esetében biztosan!

Egy kifejlett Labrador már nem igényel annyi törődést, amennyit egy kölyök. Már megtanulta, hogy miképp foglalja el magát. Ha jó környezetből érkezett, akkor annyit már biztosan megtanult, hogy figyeljen az emberre, ne kártékonykodjon, és ne szökjön el, ha fél napig egyedül van. A szobatisztaság is elvárható már, ami lakásban tartott Labrador esetében nagy előny!

Az is nagy előny, hogy a kutya már túl van az első egy év oltásain, és a fertőző betegségek szempontjából sem kell rá fokozottan vigyázni.

Akinek nincs ideje az új jövevény első egy hónapjában folyamatosan törődni a kutyájával, annak mindenképp érdemes elgondolkodnia a felnőtt kutya keresésen. Kezdőknek is megszívlelendő ez a lehetőség, mert ha még sosem volt kutyájuk, akkor esetleg túl nehéznek érzik az első néhány hónapot.

Az természetesen tény, hogy egy kifejlett kutya hozhat magával olyan „tudást” is, amire nem nagyon vágyunk. Ha rosszul bántak vele, akkor lehet agresszív, vagy ijedős – bár a Labrador nagyon egészséges lelkű kutya és ritkán válik agresszívvé. Az is lehet, hogy hozzászokott a csavargáshoz. Ekkor lehet, hogy sok energiánk megy majd el ezek korrigálására, esetleg szakembert is igénybe kell vennünk.

Egy jó tanács: szánalomból ne vegyünk magunkhoz kutyát! Ha azért adnak túl egy Labradoron mert nem bírnak vele, akkor valószínűleg nekünk sem lesz túl sok örömünk benne.

Szólnom kell a talált kutyusokról is. Mindenki figyelmébe ajánlom a retriever mentőket. Ha valaki ingyen szeretne Labradort és még jót is akar tenni, akkor feltétlen vegye fel velük a kapcsolatot. Nem árulnak zsákbamacskát (zsákbakutyát), részletes felvilágosítást adnak a kutyusaikról, és egy Labrador csak jó választás lehet.

Hajrá Morzsika

Hajrá Labradorok!

Ha valaki végre meghozza élete legjobb döntését - nevezetesen, hogy egy Labrador kutyust választ barátjának, akkor azon is érdemes elgondolkodnia, hogy kölyök vagy felnőtt korú legyen az új társa. Szólnak érvek mind a két döntés mellett

Nincs aranyosabb mint egy kölyök Labrador! Szép, kedves, játékos, finom a szőre. Nehéz egy ilyen szívtiprónak ellenállni. Rajtunk múlik, hogy jó felnőtt legyen belőle, hiszen tiszta lapnak tekinthető a lelke. Ennek a tiszta lapnak persze hátránya is van: szinte mindent nekünk kell majd neki megtanítani. A szobatisztaságtól, a bútorok, vagy a kert épségének a megőrzésén át az alapvető engedelmességi tudnivalókig. Ez természetesen csodálatos tud lenni, hiszen a Labrador nagyon tanulékony, jóindulatú kutya. Aki foglalkozik vele, azt feltétel nélkül gazdájának tekinti, tehát hihetetlen szoros és bensőséges viszony tud kialakulni a nevelés, a tanítás során. De ez a folyamat roppant időigényes. Egyrészt azért mert sok mindent kell megtanítani, a kis Labradornak és sok mindenre kell rászoktatni, és még több mindenről kell leszoktatni a kiskölyköt. Másrészt pedig, mert hihetetlenül igényli is a foglalkozást. Gondoljunk csak bele: születése óta együtt volt az anyjával, az alomtestvéreivel. Megszokott egy környezetet. Most ez mind megváltozott. Ezt a nagy traumát a Labrador úgy próbálja feldolgozni, hogy keres új társat, új anyát, aki megvédi, gondozza, bátorítja. Ha nem talál ilyet, akkor nagyon elkeseredik. Az egyik probléma – ha nem foglalkozunk vele – hogy pótcselekvésekkel (rágással, kártékonykodással) üti el az időt. A másik probléma, hogy elszalasztjuk belevésni azt az információt, hogy „én vagyok a gazdád, rám figyelj, bennem bízz”. Természetesen a kártékonykodásról le lehet szoktatni a kutyát, és a kötődés is ki fog alakulni a kölyökben, csak sokkal hatékonyabb, ha ezt rögtön az elején érjük el.

A kölyök hazahozatalára a legalkalmasabb a hét-nyolc hetes kor. Ekkor félúton jár az úgynevezett korai szocializációs időszakán. Hamarabb nem szabad elszakítani, mert még szüksége van a családjára, tovább várni pedig felesleges. Az a legjobb, ha szabadságon tudunk lenni a kölyök megérkezésekor, mert megéri néhány hetet rászánni a beilleszkedésre és a tanítgatásra. Nagyon meg fogja hálálni a törődést. A kölyök labrador kiválasztásáról már írtam, most még arra hívom fel a figyelmet, hogy akkor járunk el a legkörültekintőbben, ha előre gondolkodunk és még a szülés előtt, vagy szülés utáni egy-két hétben kiválasztjuk az almot, ahonnan az új családtag érkezni fog. Így van lehetőségünk megismerni a szülőket (az anyát biztosan), nyugodtan választhatunk az alomból, három hetes kortól látogathatjuk a kicsit, ismerkedhetünk egymással. Ez nagyban megkönnyíti a mindkettőnk számára az új közös életet.

Aki biztos a dolgában, esetleg versenyezni is akar, az válasszon kan kutyát. Kezdőknek, a nyugalmat jobban preferálóknak szuka kutyát ajánlok.  

A labrador sajnos hajlamos a szürkehályogra és a PRA-nak nevezett progresszív retinasorvadásra. Ezek örökletes gondok, tehát a megfelelő kiválasztás itt is a legfontosabb. Sajnos mind a két betegség a látás fokozatos elvesztéséhez vezet.  
A jó hír, hogy a kutya látás nélkül is képes teljes életet élni, de fokozottan a gazdijára lesz utalva. Segítsük őt azzal, hogy nem rendezzük át a környezetét, mert a labrador nagyon sok mindent emlékezetből tesz. Ha mégis át kell rendeznünk, akkor vezessük körben – például ha lakásban tartjuk – az új helyen levő bútorok között, hogy megtanulja az új igazodási pontokat. Séta közben lehetőleg legyen pórázon és figyeljünk rá, hogy ne menjen neki oszlopnak, és segítsük lépcsőn, járdaszegélynél.
Ne gondoljuk, hogy nem fog érdeklődni a világ dolgai iránt, ezután is igényeli a sétát, a szimatokat az élményeket.

Egészséges kutyának is lehet kisebb problémája a szemével. Allergia, kötőhártya-gyulladás, egyéb gyulladások könnyen megtámadják a labrador szemét is. Ekkor naponta egyszer mossuk le a szemet meleg vízzel, vagy még jobb ha gyógyteával. Az orr felé töröljük ki a váladékot a kedvencünk szeméből. Léteznek kenőcsök és szemcseppek is, de ezekért keressük fel az állatorvosunkat.

Előfordulhat szaruhártya sérülés is, akár a bozótosban való elvétett csörtetéstől, akár egy macskával való csatától. (Bár a labrador nem egy vérmes fajta, én a Gazdim kedvéért meg szoktam kergetni a macskákat. De a macskák mindig gyorsabbak!) Ilyen sérülés esetén csukva tartjuk a szemünket és erősen könnyezünk. Fel kell keresni Mártát (állatorvos) mert elfertőződhet az ilyen sérülés.

Bár betegségekről volt szó, de azért:

Hajrá Morzsika

Hajrá Labradorok!

Gazdi megjegyzése: Tényleg azt látom, hogy csak nekem akar bizonyítani a Morzsi, amikor kerget egy macskát.  Én nagyon szeretem a cicákat, és csak azért nem szólok rá, mert látom, hogy a macska sokkal gyorsabb, tehát semmi esélye, hogy egyszer is utolérje a Morzsika.

Oltások:

Figyelem! Az oltási könyv kötelező kelléke a labradornak (is). Kezeljük ennek megfelelően.

Sok egyéb oltás létezik, és sok egyéb betegség támadhatja meg a kedvencünket. Érdemes a környezetünkben dolgozó állatorvos tanácsát kikérni.

Néhány betegségre utaló jel:

A labrador nem panaszkodik ha beteg. Fájdalmát igyekszik elrejteni, ezért különösen fontos, hogy figyeljük a kutyánkat és rendszeresen vizsgáljuk is meg. A heti szőrápolás jó alkalom erre, ekkor a bundáját, a szívverését a hőmérsékletét és az esetleges sérüléseket könnyen felfedezhetjük. Az alább felsorolt tüneteket azonban jobb ha azonnal észleljük:

·        Nehézkes evés, étvágytalanság. Labrador esetében ez tuti betegséget jelent

·        Három egymást követő hányás

·        Egy napnál tovább tartó hasmenés

·        Ha a hányás vagy a széklet vörös, akkor azonnal hívjunk orvost!

·        Folyamatos fogyás

·        Láz. Meleg, száraz orr

·        Bágyadtság

·        Vakarózás, a bőr rágása

Ezek esetén irány az állatorvos!

A labrador sportkutya, azaz minket azért tenyésztett ki az ember, hogy a vadászatkor segítsük. Speciális tulajdonságunk, hogy mi vízből is kihozzuk a meglőtt vadat, lévén, hogy mi szeretünk úszni. Ma már a labrador kutyusokat ritkán használják erre a célra, de a nagy mozgásigényünk és a Gazdink iránti feltétlen odaadásunk az legendás.
Nevünkkel ellentétben, nem labradorról hanem Újfundlandról származunk (az nem tudom hol van, de jó messze lehet) és sok mindenre használtak már minket. Voltunk szánhúzók is, de ezt a huskyk ügyesebben csinálják. Azután kikötöttünk a halászoknál. Újfundlandon halászhajókon dolgoztunk, de jók vagyunk vakvezetőnek és rendőrségi szimatazonosító kutyának is.

Nagyon megbízható, jól nevelhető, engedelmes, barátságos, sőt családbarát kutyus a labrador. Nem kell tartani rejtett agresszív hajlamoktól sem, tehát kisgyerek mellett is vidáman elvagyunk. Ami előny az lehet hátrány is, a betolakodókat sem nagyon ijesztjük el, de semmi sem tökéletes. Sokat kell velünk foglalkozni, és ezt nagyon megháláljuk.
25-34 kilogramm a súlyunk, 53-61 centiméter a marmagasságunk. (csak tudnám, hogy mi az a mar!) Erősek, sőt izmosak vagyunk, nagyon jól úszunk, és nagyon mókás a farkunk, amit vidrafaroknak is neveznek. Vízálló, sűrű a bundánk, jól tisztul, de a heti kikefélés az jár nekünk. Fürdetni nem nagyon kell minket.
Sokféle színű lehet a bundánk, a sárga, a fekete és a csokibarna a leggyakoribb.
Nagy a mozgás igényünk, nehezen fáradunk el, és játszani is nagyon szeretünk.
Mindent megeszünk. A Gazdim szerint ez baj. De jó is van ebben, mert különleges táplálkozást nem igénylünk, és nagyon jól lehet minket kajával motiválni. Sajnos hízásra hajlamosak vagyunk, ezért ezzel vigyázni kell.
A labrador leggyakoribb betegsége a könyök és csípőizületi diszplázia, - ezért is vigyázni kell a súlyunkra – és néhány szembetegség.

 Hajrá Morzsika, hajrá labradorok!

Leendő gazdiknak azt tanácsolom, hogy tájékozódjanak a szülők felől. Aki már most is labrador gazdi, annak pedig azt tanácsolom, hogy gyanú esetén röntgeneztesse meg a kutyáját. Időben felismert diszplázia esetén indokolt lehet megelőző műtét, vagy porcépítő gyógyszeres kezelés, a kalcium kiegészítők kerülése, és megfelelő étrend. A rendszeres mozgás nagyon fontos. Napi kétszeri séta (én pont ennyiszer kísérem el a Gazdimat sétálni) segít megerősíteni a környező izmokat, inakat, szalagokat. Jót tesz az úszás is, de ne túl hideg vízben és ügyeljünk rá, hogy utána a kutya könnyen meg tudjon száradni. (mi szívesen bemegyünk hidegebb vízbe is, mert nagyon szeretünk pancsolni)

Az étrenddel nagyon kell vigyázni. Az elhízás különösen kritikus egy ilyen kutyusnál.

Ha már fájdalmai vannak a kutyusnak, akkor kerüljük a megerőltető mozgásokat, az ugrásokat (ez nem mindig egyszerű), és csökkentsük a fájdalmat borogatással. (ez meg egyenesen zűrös) Bizonyos szint fölött indokolt a gyógyszeres fájdalom csillapítás.

Tenyész vagy családi labrador

• Első végtag szögelés hátrafele
• Sötét pigmentáció, karmok, orr, szem
• Feszes hát
• Ollós harapás
• Egyenes szőrzet
• Sárga (nem fehér!) fekete, vagy csokibarna szín

Én egy engedelmes labrador vagyok!

Kiskutyát, de azonnal!

Az összes kiskölyök nagyon édes! Egyszerűen nem lehet nekik ellenállni.

Gyönyörűek, kedvesek, játékosak, jól érzik magukat az emberrel. Én is nagyon édes kiskölyök voltam.
A probléma csak az, hogy egy labradort 10-15 évre választ magának az ember. Nem szabad az első benyomás alapján fogni és hazaszaladni velünk.